„Az ifjúságot előrelátóan nevelni annyit tesz, mint gondoskodni arról, hogy megőrizzük lelkét a világ romlottságaitól, hogy elvessük belé a becsületesség magvait, állandóan buzdítva őket tisztességes szavakkal és példákkal”

Johannes Amos Comenius

Az iskolában folyó nevelő-oktató munka pedagógiai értékeinek meghatározása

Folyamatosan változó világunkban az érték fogalma is folyamatosan változik. A történelmi tapasztalataink alapján láthatjuk, hogy korszakokban vannak felkapott értékek, melyek idővel eltűnnek a történelem süllyesztőjében. Ugyanakkor, ha jobban odafigyelünk az emberiség múltjára, megfigyelhetjük, hogy vannak biztos értékek, melyekre földrajzi és időbeli korlát nélkül beváltak. Olyan jellembeli tulajdonságok ezek, melyek tartós boldogságot, lelki harmóniát eredményeztek az azt elsajátító egyénnek. Ezek fennmaradnak az idő rostáján, és a múló divat mögött is stabilan jelzik az ember alkatát, azt a tényt, melynek figyelembe vétele nélkül nem építhetünk kiegyensúlyozott és boldog személyiséget, és ezen személyiségekből felépülő, élhető társadalmat.
Olyan személyiségek formálásában szeretnénk tehát részt vállalni, akikkel jó együtt élni, akár házastársként, családtagként, akár polgártársként.
Iskolánk feladata az ilyen értékrendszer felmutatása diákjaink számára, a hozzá vezető út felmutatása és az úton való elindításuk.
Ez az értékrendszer egyúttal cél és jellemrendszer is, abban aKönyvek Könyvében, a Bibliában fogalmazódik meg legtisztábban.
 Éppen ezért e könyv pedagógiai vonatkozású üzenetét igyekszünk kibontani, hogy iránytűként kalauzoljon bennünket, illetve hogy az iskola tevékenységét általa szűkebb és tágabb pátriánk szolgálatába állíthassuk.

Ideális emberképünket legtömörebben a küldetési nyilatkozatunk fogalmazza meg:

Célunk, hogy mély gondolkodású, fejlett kritikai érzékkel rendelkező, ugyanakkor szívélyes, szeretetteljes, udvarias magatartású gyermekeket neveljünk. Tudjuk, hogy mindezt csak a gyermekek meggyőzésével és szüleikkel, mint elsőszámú nevelőjükkel közreműködve lehet elérni. Célunk tehát, hogy a gyermek, a szülő és a nevelő együttesen munkálkodjon egy olyan értékes személyiség alakításán, aki nemcsak a saját, de embertársai hasznára is válik.

A 2011.évi CXC törvénnyel együtt kiemelten fontos pedagógiai értéknek valljuk „az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei”-t.
Valljuk, hogy a pedagógus jelleme, hozzáállása példa a gyermekek részére. Szavainál csak tettei, magatartása vall jobban a világról alkotott meggyőződéséről. A szülők mellett a pedagógus az, akinek szemléltetnie kell a gyermekek számára, hogy érdemes igazságos és becsületes életet élni. Éppen ezért tetteivel, szavaival képviselnie kell az igazságosságot.
El kell érnie, hogy a gyermekek elhiggyék: A rend és a szabadság nem ellentétes fogalmak, és hogy mindkettőre szükségünk van egy élhető társadalom felépítéséhez. Ugyanígy az életben nélkülözhetetlen fogalom a méltányosság vagy más szavakkal türelmesség, megbocsátás, éppúgy mint a szolidaritás, vagy más szóval együttérzés és önzetlen cselekvés.
Mindezen tulajdonságok egyre mélyebb elsajátításához pedig egyre mélyülő és szélesedő tudásra van szükség, mely nem áll meg a formális iskolarendszer befejeztével, hanem éppen hogy elkezdődik az önképzés segítségével. Erre is igyekszünk tanulóinkat nevelni.
Értékrendszerünket, az ehhez rendelt alapelveket, célokat és feladatokat  Az iskolában folyó nevelő- oktató munka pedagógiai alapelvei, céljai, feladatai, eszközei, eljárásai című fejezetünkben határoztuk meg.



2.1.1. Az iskolában folyó nevelő- oktató munka pedagógiai alapelvei, céljai, feladatai, eszközei, eljárásai

ALAPELVEK
CÉLOK
Feladatok
ESZKÖZÖK, ELJÁRÁSOK
I. Szeretetteljes, nyugodt légkört igyekszünk biztosítani mind a tanórákon, mind a tanórákon kívüli tevékenységeken
Mind a gyerekek, mind a szülők visszajelzéseiből, mind saját tapasztalatainkból megbizonyosodjunk, hogy alapvetően nyugodt légkör uralkodik intézményünkben minden színtéren.
Átgondoljuk és kidolgozzuk azokat az eljárásokat, melyet a kitűzött cél elérése érdekében tennünk kell. Értékeljük folyamatosan értekezleteinken a „légkört”, a magatartási helyzetet, és szükség esetén lépéseket teszünk a nyugodt munkafeltételek fenntartása érdekében.
1. Pedagógusaink és az iskola valamennyi dolgozója a gyerekekhez, szülőkhöz és munkájához való példamutató hozzáállásával igyekszik szemléltetni azt a magatartási eszményt, melyre tanulóinkat is célunk elvezetni.
2. Minden lehetséges eszközt megmozgatunk, hogy az említett szeretetteljes nyugodt légkört megőrizzük. A szaktanár vagy a pedagógus, ha mód van rá, rögtön igyekszik elhárítani vagy kezelni a felmerülő problémát. Ha ez nem lenne elegendő, értekezleten tárgyaljuk meg a teendőket, illetve külső segítőt, szakértőt (családgondozót, szociális munkást, nevelési tanácsadót stb.) vonunk be a megoldás érdekében.
3. Az iskola azon tanulókat, akik tartósan zavarják társaik tevékenységét, illetve akiknél mindennemű nevelő-jobbító igyekezet hatástalannak bizonyult, eltanácsolja a kiegyensúlyozott nevelő-oktató munka fenntartása érdekében.
II. A szeretet megnyilvánulási formáival ismertetjük meg a gyerekeket, és azok őszinte gyakorlására buzdítjuk őket.

-A szeretet megnyilvánulási formáin a következőket értjük (a teljesség igénye nélkül):
  *önzetlenség
  *türelmesség
  *szerénység
  *szelídség
  *együttérzés
  *figyelmesség
  *megbocsátás
  *tisztelet
  *becsületesség
  *őszinteség
  *segítőkészség
  *udvariasság
  *hála
Tanulóink ismerjék meg, hogy a szeretet nem egy elkoptatott, érzelgős hangulatú fogalom, fanem elsajátítása komoly, emberfeletti élethosszig tartó erőfeszítést igényel.
Pedagógusaink feladata tudatosítani a gyerekekben ezeket a fogalmakat, és segíteni a kivitelezésben. Ez lehet néhány perces elbeszélgetés vagy hosszabb problémaelemzés.
Az úgynevezett nyitó alkalmak, melyek az osztályfőnöki órák szerepét vállalják fel rövidebb, de gyakoribb időkerettel (heti 5x20 perc) alkalmasabbak a többi tantárgynál a szeretet megnyilvánulási formáinak ismertetésére, de egyetemes jellegüknél fogva bármely élethelyzetben, tevékenység során mód van gyakorlásukra.
III. Személyre szabott nevelést-oktatást igyekszünk nyújtani diákjaink számára.
Mérhetően, bemeneti szintjükhöz viszonyítva is fejlődjenek tanulóink készségei, képességei, gyarapodjon ismeretanyaguk.
Megfelelő mérési anyagok elkészítése, mérések lefolytatása, az eredmények alapján fejlesztő munka
1. Kis létszámú (15 fő körüli) osztályokban tanítunk.
2. Igyekszünk minél alaposabban felmérni minden hozzánk jelentkező tanuló egyéni adottságait, képességeit, és ennek megfelelően fejleszteni.
IV. Tiszteletben tartjuk mindenki lelkiismereti, világnézeti meggyőződését, éppen ezért mind a felvételnél, mind azt követően ez semmilyen előnyt vagy hátrányt nem jelenthet. Minden tanulónk a kulturált társalgás szabályait és egymás személyiségi jogait tiszteletben tartva szabadon kifejtheti véleményét, megvallhatja meggyőződését, és ezért semmilyen retorzió őt nem értheti.
A közvetlen és a közvetett visszajelzések alapján is azt tapasztaljuk, hogy a tolerancia elve érvényesül. Iskolánkról alakuljon ki az a vélemény, hogy bár határozott értékeket közvetít, mindezt a türelmesség és a lelkiismereti szabadság figyelembevételével teszi.
Mind a tanórákon, mind a tanórákon kívüli tevékenységeken az elv érvényesüljön. Pedagógusaink megfogalmazásában és metakommunikatív jelzéseiben is érezzék a tanulók, hogy tanáraik tisztelik az ember személyiségének talán legfontosabb alkotóelemét a lelkiismeretet, valamint ezt a viszonyulási módot velük is, egymással szemben is gyakoroltatják.
1. A világnézeti meggyőződést érintő alkalmakon (bibliaismereti óra, közös imádság) a részvétel önkéntes.
2. Nyitó alkalmakon és egyéb beszélgetéseken e témáról, értékéről beszélünk.
V. Az egészséges életmód alapelveire tanítjuk, és gyakorlati megvalósítására ösztönözzük tanulóinkat.
Az egészséges életmód alapelvein a következőket értjük:
1. Az egészséges táplálkozás
2. A mozgás
3. A pihenés
4. A mértékletesség-önuralom
5. A tiszta levegő, a helyes légzés
6. A víz helyes használata
7. A napfény
8. A bizalom
Ismerjék és gyakorlati életükben minél többet valósítsanak meg az egészséges életmód alapelveiből tanulóink. Személyes beszámolóikból, és szüleiktől kapjunk visszajelzéseket, hogy alkalmazzák a tanultaknak legalább egy részét.
Különböző tevékenységi területeken szembesíteni a gyerekeket az elmélettel és gyakorlati kivitelezésének módjaival. Úgy gyakoroltatni őket, hogy érezzék, valóban megéri egészségesen élni. Tudatosítani bennük, hogy ma azért érzed kicsit jobban magad, mert nem étkeztél későn, eleget aludtál stb.
1. Technika és osztályfőnöki órákon oktatjuk az alapokat.
2. Erdei iskolába visszük évente tanulóinkat, ahol a gyakorlatban is, az iskolai élethelyzetnél könnyebben, szemléltethetjük a tanított alapelveket.
3. Negyedévente családi kirándulásokat szervezünk.
4. Főzőtanfolyam is segít közelebb hozni az egészséges táplálkozás elveit.
VI. A szólás-, gondolkodás-, lelkiismereti- és vallásszabadság fogalmának, jelentőségének megismertetése és azok gyakorlására nevelés.
Értsék meg tanulóink, hogy miért fontos, az alapvető emberi jogok közé tartozók e fogalmak. Szóbeli és írásbeli megnyilatkozásaikban képesek legyenek hitelesen ezeket képviselni.
1. Fontos, hogy tanulóink saját maguk is gyakorolhassák ezt egymás közt , és érezzék, a tanított elveket velük szemben is alkalmazza az iskola.
2. Írjanak fogalmazásokat, hallgassanak számukra is érthető előadásokat e témában.
A nyitó alkalmakon, osztályfőnöki, történelem és magyar órákon tanítható, de a többi tanóra is alkalmas lehet, hacsak néhány perc erejéig is, hogy pedagógusaink szót ejtsenek e nagyon fontos témáról.
VII. Az önálló és egyben kritikai gondolkodásra nevelés.
Célunk, hogy a gyermekek képesek legyenek önálló állásfoglalásra, véleményük kulturált megfogalmazására. Gondolkodásukat a szeretet, az önzetlenség jellemezze, de ezt ne csak külsőleg képviseljék, hanem mély gondolkodás után jussanak el ide. Legyenek képesek kiszűrni a romboló hatású eszméket, még ha bujtatott formában jelentkeznek, akkor is.
Különböző tevékenységek során gyakorolni az önálló véleményalkotást, kritikai gondolkodást.

Tanáraink feladata, hogy biztassák tanítványaikat a kritikai gondolkodás alapelveinek alkalmazására.
Főként a magyarórákon szövegelemzési, szövegértési ismeretek oktatásánál, ill. nyitó alkalmakon van mód az elsajátíttatásra, de minden tanórán, ahol önálló véleményalkotásra van mód.
VIII. Elsőrendűnek tartjuk a jellemformálást.

IX. A jellemformálás alapja a helyes ember- és önismeretre nevelés.
Az ember alapvető sajátosságain a következőket értjük:

* Az ember születésénél fogva nem kész, befejezett lény, hanem folyamatos fejlődésre rendeltetett mind szellemi, mind fizikai, mind erkölcsi téren.
*Az  ember születésénél fogva meg kell tanulnia egy egész életen át tartó nemes harcot vívnia önmaga természetével. Ennek a nemes harcnak a pozitív kimeneteléhez, azaz egy értékes, önmaga és környezete számára hasznos személyiségnek a kifejlesztéshez meg kell ismernie önmagát, és a „küzdés” szabályait.
*Az ember személyiségét alapvetően három tényező befolyásolja:
  1. Az értelem vagy öntudat, melynek alkotóelemei: a felfogóképesség, az emlékezet, a logikai következtetőkészség, a képzelőerő.

  2.A lelkiismeret vagy erkölcsi ítélőképesség.

  3. A szabad választási képesség.

*A fenti három tényező működését (a testi és lelki folyamatokat) szüntelen kísérik a sokrétű és árnyalt érzelmek.
*A testi betegségek is kihatnak a lelki, értelmi folyamatokra.
* Az ember feladata önmaga testi, szellemi, erkölcsi sajátosságainak minél mélyebb megismerése, valamint a fent leírt összetevők (értelem, lelkiismeret, szabad választási képesség, egészséges test) minél „tisztábban” tartása, helyes módon való használata.

Ismerjék meg önmagukat a gyermekek. Amikor nehézségekkel küzdenek, legyenek képesek felidézni a tanultakat: Tudatosítsák magukban: Az életben nehéz eredményeket elérni, ha szabályszerűen kívánjuk. Azonban csak így értékes, örökérvényű az a tett, siker, melyet elért.
Az ember élete során többször elbukhat, tervei kudarcba fulladhatnak, de fel kell állni ezek után is, és bizalommal kell megvívni a nehézségekkel a harcot. Meg kell ismernie önmagát, mintegy használati útmutatást, úgy kell alkalmaznia az emberről szerzett ismereteit. A nem szabályszerű használat esetén az ember életminősége romlik.
Ismerje meg, hogy az ismertebb vallások milyen megoldási javaslatokat kínálnak az emberi élet nehéz küzdelmére. Ismerje meg, hogy a keresztény vallás azt tanítja, hogy az ember személyes erőfeszítésein túl isteni erőre is szükség van, hogy jó, egyre jobb jelleművé alakuljon a személyiség.
Minél több területen kerüljön szóba a téma és tudatosítsuk, igyekezzünk bizonyítani a gyermekeknek a tanultak hasznosságát igaz voltát, véleményük, lelkiismereti meggyőződésük tapintatos tiszteletben tartásával.
A nyitó alkalmak feladata az e témához köthető elmélet megbeszélése, és minden tevékenységi téren pedig mindennapos gyakorlása.
X. Fegyelemre, önfegyelemre nevelés.

XI. Igyekezetre, kitartásra nevelés.
Látszódjon meg munkájukban, hozzáállásukban, hogy nemcsak értik, de alkalmazni is igyekszenek a tanultakat. Érzékelhető legyen az elmozdulás e téren is a kezdetekhez képest.
Megismertetjük a fontos jellemvonások értékével, hasznosságával, folyamatosan gyakorlásukra buzdítjuk őket, pedagógusaink is példát mutatnak ebből.
1. Nyitó alkalmakon és osztályfőnöki órákon feladat az alapokat tisztázni, és minden tanórán és tevékenység alkalmával ezt gyakoroltatni.
2. Később csak felidézzük problémahelyzetekben a tanultakat, tudatosítjuk tanulóinkkal, hogy amely problémával éppen küzdenek (pl. türelmetlenség, fegyelmezetlenség) miből fakad, és hogyan győzhetik le.
XIII. Önálló tanulásra, önképzésre, önfejlesztésre nevelés.
Legyenek képesek az önálló tanulásra, alakuljon ki bennük az az igény, hogy legalább a kedvenc szakterületükhöz hozzáolvassanak, kutassanak.
Önálló kutatómunka adása házi feladatként vagy szorgalmi feladatként nagyobb terjedelmű művek készítésére buzdítás.
Osztályfőnöki órákon megismertetni a diákokat a helyes tanulási szokásokkal.
Nyitó alkalmak tisztázzák az elvi hátteret, minden egyéb tevékenységi területen pedig gyakoroltatjuk.

Mindegyik tanórához köthető. Nemcsak lexikális ismeretek elsajátítását értjük tanuláson, hanem auditív, vizuális, kinesztetikus képességek fejlesztését is, azaz pl.: színpadi művek előadása is lehet önálló tanulás terméke.



Az előbbi célokat megvalósultnak tartjuk, ha…

-a szülők, gyerekek, és a pedagógusok túlnyomó többségének visszajelzése ezt alátámasztja:
I.1.,2.; V.1.
- a gyerekek többségénél megfigyelhető, tapasztalható, illetve, ha a legelső észlelésekhez képest a gyerekek jellemében, készségeiben pozitív irányú elmozdulás látható:
II.1,2.; III.2.; IX.; X.; XI.; XII.; XIII.
-                      megnyilvánulásaikban számot tudnak adni tudásukról, valamint a szülők jelentős része is azt a visszajelzést adja, hogy gyermekeik sok mindent alkalmaznak mindennapi életükben:
VI.1.,2.,3.,4.
-láthatóan alkalmazzák egymás közti kapcsolataikban és tanórai megnyilvánulásaikban:
VII.1.,2.; VIII.1.

Az iskolában folyó nevelés-oktatás céljai, feladatai, a pedagógiai eszközök és eljárások formái

- Az iskolában az nevelést-oktatást – a tanulók személyiségének széleskörű fejlesztése céljából – sokszínű, változatos tevékenységrendszer egészíti ki a tanulók egyéni érdeklődéséhez és életkori sajátosságaihoz igazodva.
- Az iskolában folyó nevelés és oktatás fő feladata, hogy a gyermeki fogékonyságra, kíváncsiságra, érdeklődésre, nyitottságra építve elsősorban a következő készségeket, képességeket, tulajdonságokat alakítsa ki és fejlessze a tanulókban:
az önálló ismeretszerzéshez, tanuláshoz és a problémamegoldó gondolkodáshoz szükséges alapvető készségeket (gondolkodási képességeket, beszéd, írás, olvasás, matematikai képességeket);
az egyéni tanulás hatékony módszereit;
a kulturált magatartás és viselkedés, az emberek közötti kapcsolatok, az együttműködés helyes normáit és módszereit;
a kommunikáció elfogadott formáit, különös tekintettel a tiszta, szép magyar beszéd használatára;
az egészséges életmódhoz kapcsolódó ismereteket és szokásokat;
aktivitást az egészséges környezet kialakítására és megőrzésére;
a nemzeti értékek, hagyományok valamint az anyanyelv ismeretét, megbecsülését és tiszteletét;
a család szeretetét;
a gyermekek erkölcsi érzékét (etikum) és pozitív akarati tulajdonságait.

- Az iskola nevelői a tanulók egyéni képességeihez igazodó oktatást (differenciálás) kívánják elősegíteni különféle – e célt szolgáló – módszerek és szervezeti formák alkalmazásával. A tanulók egyéni képességeit figyelembe vevő oktatás elsősorban a tanulási nehézségek enyhítésében, a felzárkóztatásban és a tehetséggondozásban valósul meg.

Célunk és feladatunk, hogy iskolánk végzős diákjai a kimenő szakaszok végére a kerettanterv által az összes műveltségi területen előírt követelményeket a saját képességeik szerint optimálisan és a későbbiekben is kimutathatóan tartós eredménnyel teljesítsék. Minden tanuló rendelkezzen olyan bővíthető ismeretekkel, készségekkel és jártasságokkal, amelyek képessé teszik arra, hogy a következő iskolafokon megállja a helyét. Tanulóink ismerjék a kulturált viselkedéshez, a közösségben éléshez szükséges magatartásformákat, s alakuljon ki bennük elképzelés saját közelebbi és távolabbi jövőjüket illetően.

E célrendszernek alárendelten

a) a tanórák eredményességének alapfeltételei:

átgondolt tervezés
a tanulók kellő motiválása, aktivizálása
a tanulók tevékenykedtetése
folyamatos ellenőrzés és értékelés

b) folyamatos fejlesztési feladatok:

korszerű oktatási tartalom
megújult nevelési és oktatási módszerek
a fenti célok érdekében a pedagógus továbbképzésben való részvétel
jól mérhető ellenőrzési és értékelési eljárások
a minőségi pedagógiai munka anyagi elismerése
a megfelelő minőségi feltételek biztosítása

2. 2. 1.  Az iskolában folyó nevelés-oktatás és színterei
Tanórai foglalkozások

Egyéb foglalkozások
Szakkörök, műhelyfoglalkozások, tanfolyamok
Tanulmányi és sportversenyek
Korrepetálások
Napközi, tanulószoba
Könyvtár

Szabadidős tevékenységek
Műveltségi foglalkozások
Sportfoglalkozások
Osztályprogramok

Közéleti tevékenységek
Diákönkormányzat
Társadalmi életben való részvétel (nem köznevelési intézményekkel közösen szervezett rendezvények, megemlékezések)

2. 2. 2.  A napközi otthonos nevelés célja, feladatai
A nevelésnek alapozó jellegűnek, a családdal együttműködésre épülőnek kell lennie. A napközis munkát úgy kell megtervezni, hogy az egységes testi-lelki és szellemi fejlődés feltételrendszere biztosított legyen.

A napközi otthoni programoknak szorosan kapcsolódnia kell a délelőtti nevelési-oktatási folyamatokhoz.

A szabadidős tevékenységet és a tanulási időt úgy kell megtervezni, hogy az megerősítse, illetve kiegészítse a délelőtti iskolai munkát.



2. 2. 3. Iskolán kívüli tanórai foglalkozások kötelező tananyaga elsajátításának keretei
A vonatkozó hatályos jogi szabályozás alapján a tantervi követelmények teljesíthetőek a hagyományos tanórai tanulásszervezési módoktól eltérő formában (kooperatív módszerek, egyéni differenciálás, projektoktatás, erdei iskola stb.) is. Ezzel a lehetőséggel igyekszünk élni, figyelembe véve azt is, hogy mindazok a jogszabályok érvényesek ezekre a módszerekre is, melyek a tanítás mindennapjait szabályozzák.
Az iskolán kívüli tanórák során a tanulókat kiemeljük a szokásos iskolai környezetből. A –tanítás-tanulás folyamata a hagyományostól eltérően szerveződik, s a közös (és kötelező) feladatok és élmények hatására felbomlanak a megszokott tanulásszervezési formák keretei. Minden ilyen program az osztályközösség szocializációjának is fontos, meghatározó színtere.
A kötött, iskolán kívüli programok feltételei:
a tanulói (és szülői) igények ismerete;
programot levezető humán erőforrás biztosítása;
az anyagi lehetőségek figyelembevétele.
A hagyományos tanítási napoktól eltérő nevelési és oktatási folyamatok három szakaszra oszthatók:
1. előkészítő szakasz: készségek és képességek kialakítása; közös tervezés; kutatómunka, felkészülés.
2. program biztonságos megvalósítása.
3. közös ismétlés (felidézés), ellenőrzés, értékelés, önértékelés.
      Célok megvalósulásának ellenőrzése, javaslatgyűjtés korrigálásra.

A tanítás során rendszeresen megvalósított iskolán kívüli tanórák beépítésre kerülnek a szaktárgyi tanmenetekbe. A múzeum- és színházlátogatások, kirándulások a magyar nyelv és irodalom, történelem, ének-zene, rajz és vizuális kultúra, biológia és egészségtan, földrajz, természetismeret, kémia és fizika órákra vonatkozó tananyagot teszik színesebbé.

2. 2. 4. Erdei iskolák, több napos osztálykirándulások
Az erdei iskola sajátos, a környezet adottságaira építő nevelés- és tanulásszervezési egység, mely a szorgalmi időszakban megvalósuló, egybefüggően többnapos, az iskola szokásos működési helyétől különböző helyszínen végzett tanulásszervezési mód, melynek során a tanulás a tanulók aktív, cselekvő, kölcsönösségen alapuló együttműködésére és kommunikációjára épül.

Kiemelt feladata a környezettel harmonikus, egységes életvezetési képességek fejlesztése, és a közösségi tevékenységhez kötött szocializáció.

Osztályaink minden tanév májusában-júniusában két napot erdei iskolában, és 1-2 napot osztálykiránduláson töltenek.

Nagy hangsúlyt kap a környezeti- és egészséges életmódra nevelés, a természeti és kulturális emlékeink megfigyelése, a természettudományos gondolkodás empirikus tapasztalatokon alapuló fejlesztése, a velünk élő környezet minél alaposabb megismerése. A programok összeállításában fontos szerepet jut a tanulók életkora, már meglevő ismeretei mellett annak is, hogy pedagógusaink hogyan és mit szeretnének a megfigyeltekből beilleszteni a további iskolai munkába.

Erdei iskolai, kirándulási projektjeink az alábbi területeket ölelik fel:

Korosztály
Témakör
Érintett tantárgyak
Alsó tagozat
Erdők, mezők, vízpartok állat- és növényvilága,
Tájékozódás a természetben
A vidéki élet szépségei
Környezetismeret
Magyar nyelv és irodalom
Ének-zene
Rajz és vizuális kultúra
Életvitel és gyakorlat
Testnevelés és sport
Felső tagozat
Ismerkedés Magyarország tájegységeivel
Magyarország műemlékei
A hagyományok és népművészet szerepe életünkben
Természetismeret
Magyar nyelv és irodalom
Ének-zene
Vizuális kultúra
Technika, életvitel és gyakorlat
Testnevelés és sport
Földrajz
Biológia-egészségtan
Történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek

Pályázati lehetőségeink kimerítésével határozott törekvésünk – a nemzeti összetartozás érzésének erősítését szolgálva – annak elérése, hogy diákjaink intézményünkben folytatott tanulmányaik alatt legalább egy alkalommal az iskola által szervezett kirándulás keretében eljussanak olyan Kárpát-medencei területekre, amelyeken jelentős számú magyar nemzetiség él.

2. 2. 5 Pedagógiai folyamataink

2. 2. 5. 1.A tanítás-tanulás területei
A nevelőtestület az iskolavezetés és a munkaközösség-vezetők irányításával közösen határozza meg az iskolánkban folyó tanulás tartalmi, formai és szervezeti egységeit.

Pedagógiai programunkban rögzítjük a jelenleg optimálisnak tartott tanulási tendenciákat, amit ha szükségesnek tartunk, a lehetséges keretek között módosítunk.

Iskolánk pedagógiai munkájában a legfontosabb a tanítás-tanulás tevékenysége, melynek középpontjában a motiváló tényezők állnak.

Intézményünk alapvető célja, hogy a tanítás-tanulás folyamata:
teremtsen szilárd alapokat, tegye nyitottá, fogékonnyá az értékek befogadására a tanulókat, és kreatívvá a szerzett képességek alkalmazásában;
minden irányú tevékenységét a szemléletesség, a cselekedtetés, az önálló munkáltatás, a differenciáltság és a kulcskompetenciák fejlesztése hassa át.

2. 2. 5. 2. Fejlesztési területek – nevelési célok
A fejlesztési területek és a nevelési célok áthatják a pedagógiai folyamat egészét, s így közös értékeket jelenítenek meg. A célok elérése érdekében a pedagógiai folyamatban egyaránt jelen kell lennie az ismeretszerzés, a gyakoroltatás-cselekedtetés mellett a példák érzelmi hatásának is.
E területek – összhangban a kulcskompetenciák alapját adó képességekkel, készségekkel, az oktatás és nevelés során megszerzett ismeretekkel, és a tudásszerzést segítő attitűdökkel – egyesítik a hagyományos értékeket és a XXI. század elején megjelent új társadalmi igényeket.

2. 2. 5. 2. 1. Az erkölcsi nevelés

A köznevelés alapvető célja a tanulók erkölcsi érzékének fejlesztése, a cselekedeteikért és azok következményeiért viselt felelősségtudatuk elmélyítése, igazságérzetük kibontakoztatása, közösségi beilleszkedésük elősegítése, az önálló gondolkodásra és a majdani önálló, felelős életvitelre történő felkészülésük segítése. Az erkölcsi nevelés legyen életszerű: készítsen fel az elkerülhetetlen értékkonfliktusokra, segítsen választ találni a tanulók erkölcsi és életvezetési problémáira. Az erkölcsi nevelés lehetőséget nyújt az emberi lét és az embert körülvevő világ lényegi kérdéseinek különböző megközelítési módokat felölelő megértésére, megvitatására. Hangsúlyt kell helyezni a közelmúlt viharos történelmi eseményeinek etikai alapú megítélésére, a XX. századi totális diktatúrák lélektelen, emberellenes voltának sokoldalú bemutatására, különös tekintettel a társadalomtudományi és művészeti tantárgyak oktatása terén. Az iskolai közösség élete, tanárainak példamutatása támogatja a tanulók életében olyan nélkülözhetetlen készségek megalapozását és fejlesztését, mint a kötelességtudat, a munka megbecsülése, a mértéktartás, az együttérzés, a segítőkészség, a tisztelet és a tisztesség, a korrupció elleni fellépés, a türelem, a megértés, az elfogadás. A tanulást elősegítő beállítódások kialakítása – az önfegyelemtől a képzelőtehetségen át intellektuális érdeklődésük felkeltéséig – hatással lesz egész felnőtt életükre, és elősegíti helytállásukat a munka világában is.
2. 2. 5. 2. 2. Nemzeti öntudat, hazafias nevelés
A tanulók ismerjék meg nemzeti, népi kultúránk értékeit, hagyományait. Tanulmányozzák a jeles magyar történelmi személyiségek, tudósok, feltalálók, művészek, írók, költők, sportolók munkásságát, ugyanakkor legyenek képesek azon alkotók helyes etikai alapú megítélésére is, akik elfogadhatatlan politikai és morális szerepvállalásuk révén – akár passzívan, akár tevőleges cselekvések során – az embertelen eszmék és gyakorlat szolgálatába álltak, idegen elnyomó hatalmak érdekeit szolgálták ki. Sajátítsák el azokat az ismereteket, gyakorolják azokat az egyéni és közösségi tevékenységeket, amelyek megalapozzák az otthon, a lakóhely, a szülőföld, a haza és népei megismerését, megbecsülését. Alakuljon ki bennük a közösséghez tartozás, a hazaszeretet érzése, és az a felismerés, hogy szükség esetén Magyarország védelme minden állampolgár kötelessége. Európa a magyarság tágabb hazája, ezért magyarságtudatukat megőrizve ismerjék meg történelmét, sokszínű kultúráját. Tájékozódjanak az egyetemes emberi civilizáció kiemelkedő eredményeiről, nehézségeiről és az ezeket kezelő nemzetközi együttműködési formákról. A nemzeti öntudat egészséges voltától idegen mindenféle nacionalizmus – így a nemzetiségek, a vallási-nyelvi etnikumok történelem- és jelenformáló szerepének és államalkotó létük elismerésének az iskolai nevelés-oktatatás egészében evidenciának kell lennie.   

2. 2. 5. 2. 3.Állampolgárságra, demokráciára nevelés
A demokratikus jogállam, a jog uralmára épülő közélet működésének alapja az állampolgári részvétel, amely erősíti a nemzeti öntudatot és kohéziót, összhangot teremt az egyéni célok és a közjó között. Ezt a cselekvő állampolgári magatartást a törvénytisztelet, az együttélés szabályainak betartása, az emberi méltóság és az emberi jogok tisztelete, az erőszakmentesség, a méltányosság jellemzi. A felelős, hazájáért cselekedni akaró és tudó állampolgárrá nevelésnek szerves része a demokratikus jogállam és a nemzeti függetlenség (szuverenitás) ellen fellépő törekvések felismerése, és annak megértetése, hogy a diktatúrák elleni küzdelem minden korban elsődleges állampolgári kötelezettség, hiszen a jogtiprásból sohasem születhet jog. Ennek alapján kell a XX. századi totális diktatúrák jellemzőit is feldolgozni, feltárva e rendszerek emberiesség ellen elkövetett soha el nem évülő bűntetteit is.  Az iskola megteremti annak lehetőségét, hogy a tanulók megismerjék a főbb állampolgári jogokat és kötelezettségeket, és ennek keretében biztosítja a honvédelmi nevelést. A részvétel a közügyekben megkívánja a kreatív, önálló kritikai gondolkodás, az elemzőképesség és a vitakultúra fejlesztését. A felelősség, az önálló cselekvés, a megbízhatóság, a kölcsönös elfogadás elsajátítását hatékonyan támogatják a tanulók tevékeny részvételére építő tanítás- és tanulásszervezési eljárások. Az iskola minden évfolyamán fontos feladat – az életkori sajátosságok és egyéb specifikációk mentén – Magyarország Alaptörvényének, különösen a Nemzeti Hitvallásban és az Alapvetésben foglaltak megismertetése.  
 2. 2. 5. 2. 4. Az önismeret és a társas kultúra fejlesztése
Az önismeret – mint a személyes tapasztalatok és a megszerzett ismeretek tudatosításán alapuló, fejlődő és fejleszthető képesség – a társas kapcsolati kultúra alapja. Elő kell segíteni a tanuló kedvező szellemi fejlődését, készségeinek optimális alakulását, tudásának és kompetenciáinak kifejezésre jutását, s valamennyi tudásterület megfelelő kiművelését. Hozzá kell segíteni, hogy képessé váljék érzelmeinek hiteles kifejezésére, a mások helyzetébe történő beleélés képességének az empátiának a fejlődésére, valamint a kölcsönös elfogadásra. Ahhoz, hogy az oktatási és nevelési folyamatban résztvevő tanulók, az elsajátított készségekre és tudásra támaszkodva énképükben is gazdagodjanak, a tanítás-tanulás egész folyamatában támogatást igényelnek ahhoz, hogy tudatosuljon, a saját/egyéni fejlődésüket, sorsukat és életpályájukat maguk tudják alakítani. A megalapozott önismeret hozzájárul a kulturált egyéni és közösségi élethez, mások megértéséhez és tiszteletéhez, a szeretetteljes emberi kapcsolatok kialakításához.
 2. 2. 5. 2. 5.A családi életre nevelés
A család kiemelkedő jelentőségű a gyerekek, fiatalok erkölcsi érzékének, szeretetkapcsolatainak, önismeretének, testi és lelki egészségének alakításában. A szűkebb és tágabb környezet változásai, az értékrendben jelentkező átrendeződések, a családok egy részének működésében bekövetkező zavarok szükségessé teszik a családi életre nevelés beemelését az iskolai életbe. Kitüntetett feladata az intézménynek így a harmonikus családi minták közvetítése, a családi közösségek megbecsülése. A felkészítés a családi életre segítséget nyújt a gyermekeknek és fiataloknak a felelős párkapcsolatok kialakításában, ismereteket közvetít a családi életükben felmerülő konfliktusok kezeléséről. Az iskolában foglalkoznia kell a szexuális kultúra kérdéseivel is.
 2. 2. 5. 2. 6. A testi és lelki egészségre nevelés
Az egészséges életmódra nevelés hozzásegít az egészséges testi és lelki állapot örömteli megéléséhez. Láttatni kell a diákokkal, hogy a fizikai erőnlét, a fittség – a test egészsége és jóléte – elválaszthatatlan a lelki egyensúlytól, a lélek egészségétől. A rendszeres testnevelés és sporttevékenység révén könnyebb elviselni a stresszt, a fizikai, lelki és szellemi terheléseket. A testi és a lelki egészség harmonikusan együttható fejlesztése és megőrzése a tanulók élethosszig tartó, egészségtudatos, fizikailag aktív életvezetésre történő szocializálásának célját szolgálja, melyhez szorosan kapcsolódik a tehetséggondozás és a motoros műveltség eszközeivel való személyiségfejlesztés is. Az egészségfejlesztés és -megőrzés ösztönző erővel kell, hogy bírjon az egészségközpontú tevékenységrendszerek tudatos kialakítására és fenntartására. A tanulókat ösztönözni kell arra, hogy legyen igényük a helyes táplálkozásra, a mozgásra, a stressz- és feszültségoldás különféle ismereteinek elsajátítására, módszereinek alkalmazására. Legyenek képesek lelki egyensúlyuk megóvására, társas viselkedésük szabályozására, a konfliktusok kezelésére.  Feladat, hogy a családdal együttműködve felkészítsük a tanulókat az önállóságra, a betegség-megelőzésre, továbbá a szabályok betartására a közlekedésben, a testi higiénében, a veszélyes körülmények és anyagok felismerésében, a váratlan helyzetek kezelésében. Motiválni és segíteni kell a tanulókat a káros függőségekhez vezető szokások kialakulásának megelőzésében. Nélkülözhetetlen szerepet tölt be a mozgástanulás a tanulók saját testképének megismerésében és a testtudat kialakításában. Mindennek sikere nagyban függ a komplex intézményi mozgásprogram elméleti és gyakorlati minőségétől.   
2. 2. 5. 2. 7. Felelősségvállalás másokért, önkéntesség
A Nat ösztönzi a személyiség fejlesztését, kibontakozását segítő nevelést-oktatást: célul tűzi ki a hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő emberek iránti szociális érzékenység, segítő magatartás kialakítását a tanulókban úgy, hogy saját élményű tanuláson keresztül ismerik meg ezeknek a csoportoknak a sajátos igényeit, élethelyzetét. A segítő magatartás számos olyan képességet igényel és fejleszt is egyúttal (együttérzés, együttműködés, problémamegoldás, önkéntes feladatvállalás és -megvalósítás), amelyek gyakorlása elengedhetetlen a tudatos, felelős állampolgári léthez.
2. 2. 5. 2. 8.Fenntarthatóság, környezettudatosság
A felnövekvő nemzedéknek ismernie és becsülnie kell az életformák gazdag változatosságát a természetben és a kultúrában. Meg kell tanulnia, hogy az erőforrásokat tudatosan, takarékosan és felelősségteljesen, megújulási képességükre tekintettel használja. A természettudományi oktatás és nevelés terén a tanulók empirikus tapasztalataira épülő és életkori sajátosságaikhoz, igényeikhez adekvát módon kapcsolódó ismeretátadás a természettudományos és műszaki életpályákra való szocializáció sikerességének záloga. Stratégiai cél, hogy a természet és a környezet ismeretén és szeretetén alapuló környezetkímélő, értékvédő, a fenntarthatóság mellett elkötelezett magatartás váljék meghatározóvá a tanulók számára. Olyan magatartás határozza meg a tanulók viszonyát az ember életteréül szolgáló környezethez, annak fenntartható megóvásához és fejlesztéséhez, melynek tudásbázisa nem kizárólagosan a rendszerszerűség, az alapelvek és kulcsfogalmak merev struktúrájára épül, hanem elsősorban a különféle összefüggésekre alapozott és begyakorolt természettudományos és műszaki műveltség mindennapi életben és a munka világában való hatékony alkalmazhatóságához. Az intézménynek fel kell készítenie őket a környezettel kapcsolatos állampolgári kötelességek és jogok gyakorlására. Törekedni kell arra, hogy a tanulók megismerjék azokat a gazdasági és társadalmi folyamatokat, amelyek változásokat, válságokat idézhetnek elő, továbbá kapcsolódjanak be közvetlen és tágabb környezetük értékeinek, sokszínűségének megőrzésébe, gyarapításába. A természettudományos oktatás-nevelés, a műszaki életpályára való szocializáció és a környezeti nevelés terén a jelenben folyó kutatások folyamatai alapvető jellegű ismeretének és a nem hagyományos oktatásszervezési módszerek terrénumának egyre nagyobb szerepet kell biztosítani.   
 2. 2. 5. 2. 9. Pályaorientáció
Az iskolának – a tanulók életkorához igazodva és a lehetőségekhez képest – átfogó képet kell nyújtania a munka világáról. Ennek érdekében olyan feltételeket, tevékenységeket kell biztosítania, amelyek révén a diákok kipróbálhatják képességeiket, elmélyülhetnek az érdeklődésüknek megfelelő területeken, megtalálhatják hivatásukat, kiválaszthatják a nekik megfelelő foglalkozást és pályát, valamint képessé válnak arra, hogy ehhez megtegyék a szükséges erőfeszítéseket.
Ezért fejleszteni kell bennük a segítéssel, az együttműködéssel, a vezetéssel és a versengéssel kapcsolatos magatartásmódokat és azok kezelését.
2. 2. 5. 2. 10. Gazdasági és pénzügyi nevelés
A felnövekvő nemzedéknek hasznosítható ismeretekkel kell rendelkeznie a világgazdaság, a nemzetgazdaság, a vállalkozások és a háztartások életét meghatározó gazdasági-pénzügyi intézményekről és folyamatokról. Cél, hogy a tanulók ismerjék fel saját felelősségüket az értékteremtő munka, a javakkal való ésszerű gazdálkodás, a pénz világa és a fogyasztás területén. Tudják mérlegelni döntéseik közvetlen és közvetett következményeit és kockázatát. Lássák világosan rövid és hosszú távú céljaik, valamint az erőforrások kapcsolatát, az egyéni és közösségi érdekek összefüggését, egymásrautaltságát. Ennek érdekében a köznevelési intézmény biztosítja a pénzügyi rendszer alapismereteire vonatkozó pénzügyi szabályok, a banki tranzakciókkal kapcsolatos minimális ismeretek és a fogyasztóvédelmi jogok tanítását. A fenntarthatóság gazdasági-üzleti világban értelmezhető vonatkozásai olyan fejlődési folyamatot feltételeznek, mely az önfenntartó mechanizmusok, a megújuló erőforrások révén nem csak a természettudományi műveltségterülethez, hanem a testi-lelki egészség céljaihoz is kapcsolódnak az iskolai nevelés-oktatás területén.
2. 2. 5. 2. 11. Médiatudatosságra nevelés
Cél, hogy a tanulók a mediatizált, globális nyilvánosság felelős résztvevőivé váljanak: értsék az új és a hagyományos médiumok nyelvét. A médiatudatosságra nevelés az értelmező, kritikai beállítódás kialakítása és tevékenység-központúsága révén felkészít a demokrácia részvételi kultúrájára és a médiumoktól is befolyásolt mindennapi élet értelmes és értékelvű megszervezésére, tudatos alakítására. A tanulók megismerkednek a média működésével és hatásmechanizmusaival, a média és a társadalom közötti kölcsönös kapcsolatokkal, a valóságos és a virtuális, a nyilvános és a bizalmas érintkezés megkülönböztetésének módjával, valamint e különbségek és az említett médiajellemzők jogi és etikai jelentőségével.
2. 2. 5. 2. 12. A tanulás tanítása
A tanulás tanítása az iskola alapvető feladata. Minden pedagógus teendője, hogy felkeltse az érdeklődést az iránt, amit tanít, és útbaigazítást adjon a tananyag elsajátításával, szerkezetével, hozzáférésével kapcsolatban. Meg kell tanítania, hogyan alkalmazható a megfigyelés és a tervezett kísérlet módszere; hogyan használhatók a könyvtári és más információforrások; hogyan mozgósíthatók az előzetes ismeretek és tapasztalatok; melyek az egyénre szabott tanulási módszerek; miként működhetnek együtt a tanulók csoportban; hogyan rögzíthetők és hívhatók elő pontosan, szó szerint például szövegek, meghatározások, képletek. Olyan tudást kell kialakítani, amelyet a tanulók új helyzetekben is képesek alkalmazni, a változatok sokoldalú áttekintésével és értékelésével. A tanulás tanításának elengedhetetlen része a tanulás eredményességének, a tanuló testi és szellemi teljesítményeinek lehetőség szerinti növelése és a tudás minőségének értékelése.

2. 2. 6. Kulcskompetenciák

2. 2. 6. 1. Anyanyelvi kommunikáció

Az anyanyelvi kommunikáció magában foglalja a gondolatok, érzések és érzelmek kifejezését és értelmezését szóban és írásban egyaránt, valamint a helyes és kreatív nyelvhasználatot az élet minden területén: családon belül, iskolában, társadalmi érintkezések, szabadidős tevékenységek stb. során.

Szükséges ismeretek, képességek, attitűdök
megfelelő szókincs
verbális és nonverbális kommunikációs képesség
funkcionális nyelvtan
életkori sajátosságnak megfelelő nyelvi ismeretek
hallott és olvasott szöveg értése és szöveg alkotása
különböző típusú szövegekben való tájékozódás
információk feldolgozása
segédeszközök megfelelő használata (könyvtárhasználat, digitális technika, média, stb.)
érvelés képessége
empatikus képesség
esztétikai érzék
kíváncsiság
tantárgyra jellemző szaknyelv használata

2. 2. 6. 2. Idegen nyelvi kommunikáció

Az idegen nyelvi kommunikáció az anyanyelvi kommunikáció elemeivel jellemezhető: fogalmak, gondolatok, érzések, tények és vélemények megértése, kifejezése és értelmezése szóban és írásban (hallott és olvasott szöveg értése, szövegalkotás), a társadalmi és kulturális tevékenységek megfelelő keretein belül - oktatás és képzés, munka, családi élet és szabadidős tevékenységek -, az egyén szükségleteinek megfelelően.
Az egyén nyelvtudásának szintje változhat a négy dimenzió (hallott szöveg értése, beszédkészség, olvasott szöveg értése és íráskészség), az egyes nyelvek és az egyén társadalmi-kulturális háttere, környezete és igényei/érdeklődése szerint.
   
Szükséges ismeretek, képességek, attitűdök
megfelelő szókincs
funkcionális nyelvtan
nyelvi stílusok ismerete
szóbeli interakciók főbb típusainak ismerete
az idegen nyelv nyelvtani szerkezetének és rendszerének ismerete
kulturális sokszínűség megismerése, ismerete, etnikai másság elfogadása

2. 2. 6. 3. Matematikai kompetencia

A matematikai kompetencia a matematikai gondolkodás fejlesztésének és alkalmazásának képessége, felkészítve ezzel az egyént a mindennapok problémáinak megoldására is.
E kompetenciában és annak alakulásában a folyamatok és a tevékenységek éppúgy fontosak, mint az ismeretek. A matematikai kompetencia felöleli a matematikai gondolkodásmódhoz kapcsolódó képességek alakulását, használatát, a matematikai modellek alkalmazását (képletek, modellek, grafikonok/táblázatok), valamint a törekvést alkalmazására.
Szükséges ismeretek, képességek, attitűdök
megfelelő segédeszközök használata
az igazság tisztelete
a dolgok logikus okának (kauzalitás) és érvényességének megkeresése
mindennapokban használható tudás
problémamegoldó készség
lényeglátás
kíváncsiság
egyénileg, társsal és csoportban való munkálkodás
kreativitásanalízis - szintézis
matematikai fogalmak ismerete
alapvető törvényszerűségek nyomon követése: az egyes elméleti modellek igazolása a mindennapi életből merített empirikus tapasztalatok útján
összefüggések felismerése
tudjon érvelni, követni és értékelni tudja az érvelése folyamatát
meg tudja megindokolni matematikai úton az eredményeket
bizonyítások megértése
matematikai eszköztudás szerepe a természettudományi és műszaki életpályára való szocializálás terén
matematikai kommunikációs készség

2. 2. 6. 4. Természettudományos és technikai kompetencia

A természettudományos kompetencia készséget és képességet jelent arra, hogy ismeretek és módszerek sokaságának felhasználásával magyarázatokat és előrejelzéseket tegyünk a természetben, valamint az ember és a rajta kívüli természeti világ közt lezajló kölcsönhatásban lejátszódó folyamatokkal kapcsolatban magyarázatokat adjunk, előrejelzéseket tegyünk, s irányítsuk cselekvéseinket. Ennek a tudásnak az emberi vágyak és szükségletek kielégítése érdekében való alkalmazását nevezzük műszaki kompetenciának.
E kompetencia magában foglalja az emberi tevékenység okozta változások megértését és az ezzel kapcsolatos, a fenntartható fejlődés formálásáért viselt egyéni és közösségi felelősséget.
A természettudományos nevelés és oktatás terén a témaanyagok gyakorlatközpontú, a tanulók életkori sajátosságaihoz adekvát módon illeszkedő megközelítése hozzájárul a motiváció hatásosabb felkeltéséhez, valamint a természettudományi és műszaki életpályára történő szocializációhoz.
Mind a tehetséggondozás, mind a felzárkóztatás és a fejlesztés terrénumában kiemelt fontosságú a komplex eszközök használata, a módszertan és az oktatásszervezési formák változatossága, így a természettudományos gondolkodás tanórán kívüli környezetben történő fejlesztése.        
Szükséges ismeretek, képességek, attitűdök
összefüggések felismerése és kifejezése
lényeglátás
fogalomalkotás
esztétikai érzék
kreativitás
rendszerszemléletű gondolkodás az alkalmazhatóság praktikumának vonatkozásában
logikai képességek
rajzolási készség
tervezés és kivitelezés
kulturális sokszínűség megismerése, ismerete, a nemzetiségek és a nyelvi-vallási etnikumok szerepének értékelése, a másság elfogadása
kíváncsiság
környezettudatosság
környezet- és természetvédelem
egészséges életvitel
nemzeti tudat megalapozása
európai azonosságtudat
egyetemes kultúra
az egyén legyen képes mozgósítani természettudományos és műszaki műveltségét, a munkájában és a hétköznapi életben felmerülő problémák megoldása során
bepillantás a jelen főbb kutatási tevékenységeibe
gyakorlatias módon tudja a tudását felhasználni új technológiák, berendezések megismerésében és működtetésében, a tudományos eredmények alkalmazása során, problémamegoldásaiban, egyéni és közösségi célok elérésében
legyen kritikus az egyoldalúan tudomány- és technikaellenes megnyilvánulásokkal szemben
    
2. 2. 6. 5. Digitális kompetencia

Ez a kulcskompetencia felöleli az információs társadalom technológiáinak magabiztos és kritikus használatát, az információ megkeresését, összegyűjtését és feldolgozását, a valós és a virtuális kapcsolatok megkülönbözetését.
Szükséges ismeretek, képességek, attitűdök
eszközök megismerése, használata
szövegszerkesztési ismeretek
információkeresés és kezelés
kritikai gondolkodás az innováció területén
kreativitás
munka világában való eligazodás
élethosszig tartó tanulás

2. 2. 6. 7. Hatékony, önálló tanulás

Minden műveltségi területen a hatékony, önálló tanulás azt jelenti, hogy az egyén képes kitartóan tanulni, saját tanulását megszervezni egyénileg és csoportban egyaránt, ideértve az idővel és az információval való hatékony gazdálkodást. Ez egyrészt új ismeretek megszerzését, feldolgozását és beépülését, másrészt útmutatások keresését és alkalmazását jelenti.

A hatékony és önálló tanulás arra készteti a tanulót, hogy előzetes tanulási és élettapasztalataira építve tudását és képességeit helyzetek sokaságában használja, otthon, a munkában, a tanulási és képzési folyamataiban egyaránt.

Szükséges ismeretek, képességek, attitűdök
motiváció
saját tanulási stratégia megismerése és alkalmazása
önismeret
önértékelés, illetve mások objektív értékelése
figyelem
segédeszközök használata

2. 2. 6. 8. Szociális és állampolgári kompetencia

A személyes, értékorientációs, szociális és állampolgári kompetenciák a harmonikus életvitel és a közösségi beilleszkedés feltételei, a közjó iránti elkötelezettség és tevékenység felöleli a magatartás minden olyan formáját, amely révén az egyén hatékony és építő módon vehet részt a társadalmi és szakmai életben, az egyre sokszínűbb társadalomban, továbbá ha szükséges, konfliktusokat is meg tud oldani.
Az állampolgári kompetencia képessé teszi az egyént arra, hogy a társadalmi folyamatokról, struktúrákról és a demokráciáról kialakult tudását felhasználva, aktívan vegyen részt a közügyekben.

Szükséges ismeretek, képességek, attitűdök
egészséges életvitel
mentális egészség
magatartási szabályok alkalmazása
kommunikációs képesség
empátia
problémamegoldó képesség
európai tudat
a nemzeti öntudat helyes értelmezése, mely a más népekkel, elsősorban a vallási-nyelvi etnikumokkal, nemzetiségekkel is toleráns és tárgyilagos megítélésen alapuló magatartást magába foglalja
stressz és frusztráció kezelése
változások iránti fogékonyság
együttműködés
magabiztosság
érdeklődés
személyes előítéletek leküzdése
az egyén cselekvési lehetőségei a diktatúra, az elnyomás kényszerpályáján: az etikailag vállalhatatlan, megalkuvó magatartás soha el nem évülő bűn nemzetünk és emberségünk ellen
kompromisszumra való törekvés



2. 2. 6. 9. Kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia

A kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia segíti az egyént a mindennapi életben – így a munkahelyén is – abban, hogy megismerje tágabb környezetét, és képes legyen a kínálkozó lehetőségek megragadására. A tudást, a kreativitást, az újításra való beállítódást és a kockázatvállalást jelenti, valamint azt, hogy célkitűzései érdekében az egyén terveket készít és hajt végre. Alapját képezi azoknak a speciális ismereteknek és képességeknek, amelyekre a gazdasági tevékenységek során van szükség.


Szükséges ismeretek, képességek, attitűdök
az egyén személyes, szakmai és/vagy üzleti tevékenységeihez illeszthető lehetőségek
kihívások felismerése, értelmezése
a gazdaság működésének átfogóbb megértése
a pénz világában való tájékozódás
a vállalkozások pénzügyi és jogi feltételeinek ismerete
tervezés, szervezés, irányítás
vezetés
delegálás
az elemzés
a kommunikálás
a tapasztalatok értékelése
kockázatfelmérés és vállalás
egyéni és csapatmunkában történő munkavégzés

2. 2. 6. 10. Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Az esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség magában foglalja az esztétikai megismerés, illetve elképzelések, élmények és érzések kreatív kifejezése fontosságának elismerését, mely minden műveltségterületen jelentkezik.
Olyan képességek tartoznak ide, mint művészi önkifejezés, műalkotások és előadások elemzése, saját nézőpont összevetése mások véleményével, a kulturális tevékenységben rejlő gazdasági lehetőségek felismerése és kiaknázása.
A művészi-alkotói szabadság korlátjaként jelenik meg mások jogai, a nemzet és az emberiesség elleni, azzal megalkuvó vagy tevőlegesen közösséget vállaló magatartás elítélése és etikai alapú megítélése, különösképpen a XX. századi totális diktatúrákkal kapcsolatban.
A magyar nyelv és irodalom műveltségterületen különösen az irodalom, a dráma, a bábjáték, a művészetek műveltségterületen a zene, a vizuális művészetek, a tárgyak, épületek, terek kultúrája, a modern művészeti kifejezőeszközök, a fotó s a mozgókép fontosságának elismerése.


2. 2. 6. 11. További releváns kompetenciaterületek

A fent felsorolt kulcskompetenciákon felül a következő nevelési területek fejlesztése áll pedagógiai munkánk középpontjában:

1. Egészséges életmódra nevelés, testi, lelki egészség, mely a tanórai és az egyéb foglalkozások során az egészségnevelési és környezeti nevelési programmal (benne a komplex intézményi mozgásprogrammal) koherensen jelenik meg a gyakorlatban a fizikailag aktív, egészségtudatos életvezetésre, a motoros műveltség eszközeivel való személyiségfejlesztésre és a tehetséggondozásra épül, továbbá szervesen magába foglalja az egészségmegőrzést is    
2. Környezettudatos magatartásra nevelés, mely a fenntarthatóság szempontjaira koncentrál
3. Társkapcsolatokkal kapcsolatos ismeretek elsajátíttatása
4. Tanulásirányítás – önálló tanulásra való nevelés
5. Szabadidő szervezése a környezeti nevelés követelmények figyelembe vételével
6. Aktív állampolgárságra nevelés (konfliktuskezelés, együttműködés képessége), melynek szerves része az egészséges nemzeti öntudatra szocializálás
7. Értékorientációk, beállítódások kialakítása (felelősség, autonóm cselekvés, megbízhatóság, tolerancia, társadalmilag elfogadott viselkedésformák) elsősorban az etikai alapú megközelítésmód paradigmája
8. Nemzeti összetartozás ápolására irányuló hazafias elköteleződésre nevelés, mely nem irányulhat még látens módon sem a szegregáció, a kirekesztés, a nemzetiségek és más nyelvi-vallási etnikumok (pl. zsidóság) diszkriminációjára. 

A személyiség fejlesztésével kapcsolatos feladataink és eljárásaink

Nevelési filozófiánkban központi helyet foglal el a gondjainkra bízott gyermekek teljes személyiségének fejlesztése. Ez azonban csakis egyénileg lehetséges, melyet iskolánkban a kis létszámú osztályokkal igyekszünk megvalósítani. Ez biztosítja, hogy kellő figyelmet tudjunk fordítani diákjainkra a tanóra keretein belül, jobban megismerjük mentális képességeiket, érettségi fokukat, terhelhetőségüket, ismereteik szintjét, és jobban fel tudjuk mérni a tananyag elsajátításának mértékét is testreszabottabb és gyakoribb számonkérések formájában. A kis létszám sokkal személyesebb és őszintébb, bizalomtelibb kapcsolatot teremt tanár és diák között a magyar gyakorlathoz képest, s ez gyümölcsöző mind a szellemi, mind az erkölcsi fejlesztésben.

Elsődleges feladatunknak azt tekintjük, hogy megismertessük tanulóinkat az emberi természet sajátosságaival, megtanítsuk az önmaguk feletti uralom elnyerésére, elébük tárjuk, milyen lehetőségek nyílnak személyiségük folyamatos, élethosszig tartó fejlesztésére.

Jó lehetőséget kínálnak erre a tanórák, a reggeli nyitó alkalmak, erdei iskolák, bibliaismereti órák (amennyiben ezt választják), közös beszélgetések. A közeli tanár-diák kapcsolat egyik nagy előnye, hogy a tanár személyes tapasztalatait is megoszthatja tanítványaival. Ebben természetesen nagy bölcsességre és körültekintésre van szükség a téma természetétől és a gyermekek érettségétől függően. A tanórákon és egyéb beszélgetéseken felvetett jó és rossz példák egyúttal alkalmat kínálnak a személyes önvizsgálatra is. Személyes jó tapasztalatunk alapján buzdítjuk tanulóinkat a napvégi visszatekintésre, kiértékelésre is, mely a személyes lelki, erkölcsi fejlődés feltétele.

A közös – az általánosabb jellegű – beszélgetéseken kívül személyesen is igyekszünk diákjaink önképét formálni. A különböző tantárgyakban rendszeresen tartott munkaértékelések mellett félévente egyszer az osztályfőnök először a gyermekekkel négyszemközt, majd a szülőkkel beszéli meg az elmúlt időszak eredményeit és kudarcait mind a tanulmányi munka, mind a jellemfejlődés területén. A tanuló ezeken a beszélgetéseken félelem nélkül, elfogadó légkörben beszélhet és hallhat erősségeiről, hiányosságairól, s a fejlődéséhez szükséges lehetséges megoldásokról. Ez nagymértékben hozzásegíti őt önmaga reális megismeréséhez azzal a derűlátással együtt, hogy a pozitív változás lehetséges, és érdemes érte küzdeni, s e küzdelem során mellette állnak, megértik és segítik mindazok, akiket a legjobban szeret, és akikben legjobban bízik: szülei és tanárai.

Fontosnak tartjuk a gyermekek eredményeinek közösség előtti elismerését versenyeken elért jó helyezések közlése, jól sikerült munkák kiállítása, iskolán kívüli tevékenységek bemutatása által (élménybeszámoló, iskolai ünnepségeken való szereplés stb.).

Feladatunk másik része, hogy bemutassuk tanulóinknak a boldog, kiegyensúlyozott egyéni és társadalmi élethez szükséges elveket és gyakorlatot. Ezek biztos elsajátítása és szokásszerű használata külön erőfeszítés nélkül segítheti őket ahhoz, hogy magánéletüket józanul, célszerűen irányítsák, társas kapcsolataikban pedig felszabadultak legyenek, azok által kölcsönösen erőt adva és nyerve.

Ezekre is elsődlegesen a tananyag ad lehetőséget. Minden egyes tantárgy által bemutathatunk pozitív és negatív példákat, azokat kielemezhetjük, levonhatjuk belőlük a megfelelő következtetéseket. A diákok helyes tetteinek nyilvános elismerése –tanórán, szünetekben, vagy formálisan a tanévzárón – is megerősíti őket annak gyakorlásában, és négyszemközt, ill. csak az érintettek bevonásával történő negatív formák elmarasztalása is a javulást segíti. Magyar kultúránkban – ahol az elvásásokat és az elvárásoknak való megfelelést magától értődő dolognak tartjuk – aligha lehet túlhangsúlyozni a dicséret szükségességét, fontosságát és építő hatását! E szokás kialakítása nevelőink részéről is külön figyelmet követel, míg gyakorlatukban természetessé nem lesz.

Az állami előírásnak megfelelő oktatási tevékenységünk foglalja magában tanulóink szellemi és fizikai (kinesztetikus intelligencia) fejlesztését.

A kis létszámú csoportok lehetővé teszik a magasabb szintű megértést és ismeretelsajátítást a diákok egyéni adottságainak fokozottabb figyelembevétele által. A szeretetteljes, békés, elfogadó légkör kielégíti a gyermekek érzelmi igényeit, és nemcsak képesség teszi őket az összpontosított munkára, de kedvet is ad hozzá.

Fontos feladatunknak tekintjük, hogy munkánk a lehető legmagasabb szintű legyen. Ezt elsősorban rátermett, hivatásszerető pedagógusok által tudjuk biztosítani. Nagy örömünkre szolgál, hogy tantestületünkről elmondhatjuk, hogy igényesség és az őszinte jobbítás vágya jellemzi egyénileg és testületileg egyaránt.

Az oktatást segítő felszereléseinket, könyvtárunkat és szemléltetőeszközeinket lehetőségeink szerint állandóan bővítjük.

A diákok képzésében az államilag előírt tananyaggal való foglalkozás során fokozott figyelmet fordítunk a gyermekek élettani sajátosságaira és egyéni képességeikre. Összpontosított, kemény munkát követelünk tőlük: képességeik legjavát, ugyanakkor figyelve arra, hogy túl ne terheljük őket, hiszen az már nem fejlesztené, hanem károsítaná őket. A tanulmányi munkában jó felkészültséggel, munkánk lelkiismeretes végzésével állítunk jó példát tanulóink elé, és a szintjükhöz mért, logikusan felépített magyarázatokkal és feladatokkal, következetes ellenőrzéssel és korrekcióval – melyeknek elengedhetetlen jellemzője kell legyen a szeretetteljes szigor - , valamint a szükséges gyakorlás biztosításával nemcsak sikerélményhez segítjük őket, de alaposságra és munkaszeretetre tanítjuk őket. A biztos, jó alapok lefektetését mindenekelőtt fontosnak tartjuk, és előtérbe helyezzük az információbőséggel szemben, amennyiben e két szempont együttes érvényesítése nem lenne lehetséges.

Nagy körültekintést követel, hogy megállapíthassuk, hol a helyes arány a tényanyag mennyisége ill. a gondolkodási képesség fejlesztése között. Szempontunk gyakorlati: - a személyes adottságok figyelembevételével – azon tényszerű anyagok memorizálását kérjük, amelyről úgy ítéljük, elengedhetetlenül szükséges a napjaink Magyarországán élő, sokoldalúan képzett és igényes személyiség számára, ugyanakkor viszont az egyéni gondolkodási képességek fejlesztését tartjuk fokozottan szem előtt. A tananyagban felmerülő események, jelenségek és helyzetek logikus, egyszerű, lényegretörő bemutatása és elemzése, valódi mozgatórugóiknak felismertetése, a közöttük lévő kapcsolatok feltárása, lehetséges következményeik bemutatása hozzásegíti diákjainkat ahhoz, hogy a későbbiekben saját élethelyzetüket és lehetőségeiket világosan felismerjék és értékeljék, és ennek birtokában egyéni és közösségi életüket felelősségteljesen és körültekintéssel vezessék, sőt rászoruló embertársaiknak is segítségére lehessenek. E kívánatos folyamat azáltal valósul meg, ha tanulóinkat aktívan bevonjuk a munkába, és lehetőséget biztosítunk számukra a koruknak megfelelő szintű önálló gondolkozásra kérdésfeltevés, problémamegfogalmazás és –megoldás, egyéni kutatás és annak eredményeinek ismertetése, önálló véleményalkotás, -indoklás és –ütköztetés stb. által, melynek során szeretettel mutatunk rá az esetleges tévedésekre, hibákra, és a helyes megoldást rávezetés által igyekszünk feltárni előttük.

A fentieken kívül minden olyan kínálkozó lehetőséggel kívánunk élni, mely gazdagíthatja tanulóink személyiségét, tudását, bővítheti érdeklődését. Örömmel hívunk meg külső előadókat – például szülőket – mind az iskolába, min erdei iskolánkba különböző, a gyermekek korának megfelelő és érdeklődésére számot tartó témában, vagy mi visszük el őket, ha városi szervezésű program (előadás, kiállítás vagy egyéb) adódik. Ez a célja az évvégi tanulmányi kirándulásunknak is. Évi két alkalommal tervezünk üzemlátogatást, melyek által a tanulók komolyabb, „életszagú” bepillantást nyerhetnek a felnőttek munkájába.

A mozgás nemcsak életünk és munkánk elvégzésének alapvető feltétele, de úgy vagyunk megalkotva, hogy ez biztosítja egészségünk megőrzését is az izmok dolgoztatása és a jó vérkeringés biztosítása által. A testnevelésórák, közös családi kirándulások és az erdei iskola napirendjében szereplő rendszeres reggeli torna, sportjátékok és közös séták alkalmait úgy tekintjük, amikor lehetőségünk van egyik legfőbb célunk: a mozgás megszerettetését megvalósítani. Ebbeli törekvésünk másik – szerves – része az elvi alapok lerakása. Nemcsak a biológiaórákon tárjuk fel az emberi test teremtésbeli sajátosságait, hanem a reggeli nyitókon hetente egy alkalmat a helyes életmód alapelveinek bemutatására fordítunk. Ekkor tanári vagy tanulói kiselőadás és közös beszélgetések formájában igyekszünk mélyen rögzíteni diákjainkban ezeket az oly fontos információkat, mely kihívást még sürgetőbbé tesz magyar kultúránk hagyományainak és szokásainak sajnálatosan ellenkező gyakorlata.

Megfelelő személyi feltételekre várunk a rendszeres – napi szintű – testgyakorlás bevezetésére a tanórán való munkából adódó szellemi fáradság és testi merevség levezetésére, új erő gyűjtésére tanórák előtt és között az akadémiai munka jobb hatásfokának elérése érdekében.

Mivel tudatában vagyunk annak, hogy a személyiségterületek hatékonyan csak egymással szoros kölcsönhatásban fejleszthetők, különös gondot igyekszünk fordítani ezek integrációjára. Ennek egyik sarkköve a kinesztetikus intelligencia fejlesztése.

Tudományos kutatásokból és saját tapasztalatunkból eredő meggyőződésünk szerint kevés dolog fejleszti úgy a gondolkodást, mint konkrét fizikai feladatok megtervezése és kivitelezése, ezért a testnevelés-, rajz- és technikaórákon a gyakorlati készségek művelését tartjuk központi feladatnak, és igyekszünk minél többfajta tevékenységgel megismertetni tanulóinkat. Ezek nemcsak a kézügyesség, de a szépérzék fejlesztésében is kiemelkedő hatással bírnak. Tanórákon kívül is kínálunk lehetőséget a gyermekeknek gyakorlati képességeik fejlesztésére: a szakkörök mellett az erdei iskolai táborozásunk minden napjára hirdetünk meg többféle fakultatív jellegű kézműves foglalkozást (hímzés, gyöngyfűzés, márványozás, makramé, hajtogatás, batikolás, szövés, kenyérsütés, agyagformázás, gipszöntés, gyertyaöntés, lenyomatkésztés, hogy csak néhányat említsünk), és tapasztalataink szerint a gyermekek örömmel vesznek részt ezeken.

Emellett tudatosan igyekszünk a kinesztetikus intelligencia fejlesztésére is az elméleti tantárgyak keretein belül is, kihasználva ezzel a két – különböző funkciójú – agyfélteke együttmunkálkodásából adódó előnyöket: pl. az alsó és felső tagozat angolóráinak bizonyos részét manuális vagy más fizikai tevékenységekre fordítjuk (pl. hajtogatás, ragasztás, mozgásos vagy ügyességi játékok, közös főzés stb.). Ezek nemcsak a célnyelv természetes elsajátítását teszik lehetővé, de ugyanakkor a hallott szavak, szerkezetek mélyebb rögzítésével hatékonyan járulnak hozzá az akadémiai munka hatékonyságának fokozásához is.

A fizikum fejlesztésének elengedhetetlenül fontos részének tekintjük a fizikai munkára nevelést, mely – meggyőződésünk szerint – az egészséges személyiség életének természetes és magától értetődő része. E feladatunk részeként elsősorban azt várjuk el tanulóinktól, hogy saját holmijukat tartsák rendben az iskola épületében. Napi kötelességük íróasztaluk rendjének és tisztaságának fenntartása és utcai ill. benti cipőiknek gondos tárolása az arra kijelölt helyen. Ezen kívül felváltva végzik hetesi teendőiket, melybe a táblák tisztára törlése, a székek asztalokra rakása, a könyvespolcok rendezése és portalanítása ill. a virágok locsolása tartozik bele. Az iskolában ebédelő gyerekek közül asztalonként jelölünk ki felváltva felelősöket, akik az étkezés befejeztével visszaviszik a levesestálakat, vizeskancsókat, esetlegesen ottfelejtett poharakat, letörlik az asztalokat és felrakják a székeket.

Az erdei iskola élete különösen jó lehetőséget biztosít e célunk megvalósításához. Ekkor a gyermekek nagyobb önállóságot élveznek, mint otthon, de ebbe beletartozik az önmagukról való fokozottabb gondoskodás is. Maguk veszik át ágyneműiket, húzzák fel a huzatokat, ágyaznak meg, pakolnak ki és takarítják ill. tartják rendben szobáikat. A szobarendet szintén tanulók ellenőrzik tanári vezetéssel. Emellett mindenki felváltva veszi ki részét a konyhai (zöldségtisztítás, -darabolás, tálalás, felszolgálás, mosogatás, rendrakás) és a takarítási munkából vagy a tábortűzhöz szükséges ágak és gallyak gyűjtéséből.

Minden más területen fontos, de ezen különösen a tanárok személyes példaadása. Ez a korosztály – különösen azok, akitől otthon nem várják el a háztartási munkában való részvételt, és sajnos, ez a jelenség egyre általánosabbá válik – hajlik arra a meggyőződésre, hogy a fizikai munka alantas, és ha a tanárok nem járnak elől jó példával ezek végzésében, tudtukon kívül megerősítik tanítványaikat ebben az elképzelésükben.

Méltó, hogy a személyiségfejlesztéssel kapcsolatos feladatok között ne csak tanulóink lehetőségeiről essék szó, hiszen pedagógusaink is állandó fejlődésben lévő egyéniségek, és az ó képzésük és segítésük is feladata iskolánknak.

A havonta tartott tanári értekezletek egy részét továbbképzésre fordítjuk, hol vagy magunk közül valaki, vagy külső előadó vet fel és fejt ki oktatási-nevelési, életvezetéssel vagy egyéb, közös érdeklődésre számot tartó elméleti és gyakorlati kérdéseket, melyeket lehetőségünk van közösen megvitatni. Ritka nagy kincsnek tekintjük az őszinte kollegiális légkört, amely felszabadít minket arra, hogy nyíltan megosszuk egymással örömeinket és – főleg – kudarcainkat, és ez utóbbiakban a többiek segítségét kérjük.

Ezen túlmenően közvetítjük pedagógusaink számára az elérhető szakmai és egyéb jellegű továbbképzési lehetőségek alkalmait, melyet életük bármely területét gazdagíthatják; és a hallott hasznos tanácsokat, gyakorlatokat megosztjuk egymással. Amennyiben anyagi forrásaink lehetővé teszik, szívesen járulunk hozzá kollégáink formális képzéséhez is államilag elismert főiskolán, egyetemen vagy tanfolyamon.

A közösség fejlesztésével, az iskola szereplőinek együttműködésével kapcsolatos feladataink és eljárásaink

Az önzetlenség elvének és annak gyakorlati megvalósításának tanítása és gyakoroltatása (kedvesség, előzékenység, figyelmesség, megértés, együttérzés, szerénység, türelem, őszinteség, méltányosság, megbocsátás, saját hibák belátása és megvallása, összefoglalóan: az aranyszabály – amit akartok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, ti is azt cselekedjétek azokkal – elvének alkalmazása) a valódi közösség fejlesztésének helyes alapja és egyedül célravezető módja. A helyes jellem elvi és gyakorlati bemutatásával személyesen adunk példát a gyermekeknek a megfelelő társas kapcsolatok kiépítésére és ápolására.

A kis osztálylétszám ebben a kérdésben is komoly segítséget jelent: az egyes embernek a rá jutó nagyobb figyelem miatt – úgy a csoporttagok, mint a tanár részéről – kevesebb lehetősége van arra, hogy „láthatatlanul” meghúzódjon a háttérben. Ezen túlmenően nemcsak a számarányok miatt nehezebb a „klikkesedés”, hanem azért is, mert az egyes egyénre eső felelősségnek, valamint a személyes befolyás érvényesítésének lehetősége sokkal nagyobb, ezért fontos – és valós szerepüket érzik a közösség alakításában, ezáltal még inkább magukénak tudják érezni azt és azonosulni vele. A kis létszám az egész iskola tanulóifjúságát – minden évfolyamot – szorosabb közösségbe fon, és kiváló lehetőséget biztosít a más korosztályokkal való kapcsolat kialakítására. Mindezek a tényezők együttesen erősítik a közösség összetartó erejét.

Természetesen ezen szerencsés adottságok mellett tudatosan is törekszünk a közösségfejlesztésre. A tanórákon sorra kerülő, ill. a nyitókon, erdei iskolában, kirándulásokon stb. megtartott kötetlenebb beszélgetések alkalmával kiváló lehetőség nyílik egymás gondolkodásmódjának, belső világának megismerésre a véleménynyilvánítások által. A tanári vezetés feladata példát mutatni, ill. szükség esetén helyreigazítani, mi a helyes teendő megértési nehézségek vagy véleménykülönbségek felmerülése esetén. Kora gyermekkortól kell elkezdeni a kulturált vita szabályainak bemutatását és alkalmazásának tanítását.

Egymás jobb és a hagyományos tanórán megnyilvánulni nem tudó adottságainak és képességeinek megismerését segítik a közös játékok nemcsak testnevelés- és más tanórán, de a tanév első napjának játék-összeállításain – melynek elsődleges feladata az iskolai közösséggel és renddel való újbóli, könnyed összeszokás – és az erdei iskola tábortüzeinek és egyéb programjainak játékain való részvétel is.

A közös munka jól mutatja a stabil és jól működő közösség fontosságát: az abban résztvevők könnyen megérthetik a kölcsönös egymásrautaltság és a gazdaságosság tényét, s ez az értelmi felismerés további motivációt nyújt az önzés ellen vívott küzdelemhez. Fontos, hogy ezt ne csak a gyakorlatban tegyük, hanem ejtsünk is szót arról, hogyan tudjuk kölcsönösen kiegészíteni személyes erősségeinkkel mások gyengeségeit.

E közös munkára kiváló lehetőséget kínálnak a közös műsorokra és versenyekre való felkészülések, ahol mindenki kaphat személyiségéhez és tudásszintjéhez megfelelő szerepet. Az anyák napi és a ballagási műsorok is több osztály közös munkája. A karácsonyi és a tanévzáró bankett programjának összeállításában fontos szempontunk, hogy minden egyes tanulónk szerepeljen. A műsorok próbáinak kemény munkája során – a közös hetesi feladatok végzéséhez hasonlóan – a diákok saját bőrükön tapasztalják a közösséghez való tartozás rájuk háruló kötelességeit: az együttműködés, egymásra figyelés, az egymással szembeni türelem és megértés fontosságát, az előadás sikerén pedig annak örömét osztják meg egymással.

A közös fizikai munka megosztására a technika- és rajzórák, valamint a projektkészítéssel eltöltött nyelvórák mellett leginkább az erdei iskolában nyílik lehetőség, amikor a diákok közösen dolgoznak valamilyen cél eléréséért pl. ételkészítés, tálalás, takarítás, mosogatás, rendrakás, gallygyűjtés, de akár a szobák rendjének fenntartása is.

Tudva, hogy a közösség egyik legfontosabb összetartó eleme a kellemes – vagy akár kellemetlen –helyzetekben szerzett közös érzelmi élmények, igyekszünk diákjaink számára minél több, az iskolán kívüli közös programokban való részvételre is lehetőséget biztosítani pl. a már korábban említett családi és tanulmányi kirándulások, üzemlátogatások, sportnap, a más szervezetek által meghirdetett építő jellegű rendezvényeken való részvétel stb. által.

A közösségfejlesztési feladataink és eljárásaink között meg kell említenünk a tanári közösség építését célzó tevékenységeinket is, hiszen a pedagógusaink közötti jó kapcsolat nemcsak az iskola légkörére van erőteljes befolyással, de elsősorban élő és hatásos példával szolgál tanulóink számára. A tanári kar egysége (mind a személyes elfogadás, mind az oktatási és nevelési normák és elvárások szintjén) a hatékony nevelés alapfeltétele is, hiszen így tudunk egységes és ebből kifolyóan reális és diákjaink számára biztonságot adó követelményrendszert felállítani.

Bármilyen jó személyes kapcsolat alapja a jó kommunikáció. Ennek elérése érdekében hetente egy meghatározott napon rövid (20-30 perces) megbeszélésre jövünk össze, ahol megosztjuk egymással a közös munkákat és életünket érintő információkat az aktuális eseményekről, lehetőségekről, felmerült problémákról stb. Havonta egy alkalommal a tanári értekezleten hosszabban is tudunk közös örömeinkről, gondjainkról, és azok megoldási lehetőségeiről beszélgetni. A tanári értekezletek azok az alkalmak, amikor fejleszteni és egységesíteni tudjuk az oktatással és neveléssel kapcsolatos ismereteinket, elképzeléseinket, elveinket, elvárásainkat és gyakorlatunkat.

A családi és tanulmányi kirándulásokon való részvételeink, és az iskola életéhez tartozó munkák – szellemi és fizikai egyaránt -, valamint a különböző programok (pl. sportnap, iskolai megemlékezések és ünnepélyek, valamint az erdei iskola különösen intenzív) szervezési feladatainak közös ellátása nagyban segíti kollektívánkban a kölcsönös megismerést, segítést.

Minden esztendőben adódik több lehetőség is arra, hogy valamilyen rendkívüli előadás, búcsúztató, születésnap stb. ürügyén közös étkezésre gyűljünk össze. Az oldott légkörben (amikor nem kötelességekről és megoldandó problémákról esik szó) elhangzó beszélgetések által más oldalról is megismerhetjük és ezáltal jobban tisztelhetjük egymást.

A pedagógusok helyi intézményi feladatainak meghatározása

A pedagógusok helyi intézményi feladatai a nevelés-oktatás folyamatában

Az intézményben dolgozó pedagógusok felelősséggel és önállóan, a tanulók tudásának, képességeinek és személyiségének fejlesztése érdekében végzik szakmai munkájukat a munkaköri leírásban foglaltak keretein belül az iskolai tantárgyfelosztáson meghatározott munkarend alapján.

A pedagógus:
napi rendszerességgel megbeszéli és kialakítja a legfontosabb napi feladatokat a tanulócsoportjában tanító nevelőkkel, és szükség esetén egyeztet velük;
tanóráira és tanórán kívüli foglalkozásaira rendszeresen felkészül, nagy gondot fordít a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelő fejlesztő foglalkoztatásra, a módszertani innovációra, a rendelkezésre álló idő optimális kihasználására;
tanórai munkáját a gyermekek adottságainak, haladási tempójának megfelelően differenciáltan szervezi;
a lemaradó tanulók számára felzárkóztató foglalkozásokat szervez, egyéni segítségnyújtással biztosítja továbbhaladásukat;
gondot fordít a tehetséges tanulók megfelelő foglalkoztatására, amit a tanórai differenciáláson kívül egyéni tehetséggondozó foglalkozás illetve tanulmányi versenyekre való felkészítés formájában is megtehet;
a gyermekek tanulmányi fejlődését egyéni foglalkoztatással, sokoldalú szemléltetéssel szolgálja, s maga gondoskodik az általa használt szemléltető és technikai eszközök helyes tárolásáról, épségének megőrzéséről;
rendszeresen ellenőrzi és értékeli a gyermekek tanulmányi munkáját annak figyelembe vételével, hogy az értékelés az életkori sajátosságoknak megfelelő, motiváló hatású legyen;
az értékelésben törekszik az írásbeli és szóbeli formák egyensúlyának megtartására gondot fordít arra, hogy az írásbeli és szóbeli számonkérés egyensúlyban legyen;
a kötelező írásbeli feladatokat ellenőrzi, javítja vagy a tanulókkal együtt értékeli;
az írásbeli számonkérések anyagait a következő tanórára, de legkésőbb 10 munkanapon belül köteles kijavítani;
a tanulók személyiségfejlesztését a tanítás-tanulás folyamatában tervszerűen végzi, s ennek keretében feladata a gyermekek minél alaposabb megismerése, amit a tanulók állandó, tudatos megfigyelésével, változatos közös tevékenységek szervezésével, szükség szerinti családlátogatások és különböző vizsgálatok segítségével érhet el;
fokozatosan szoktatja tanulóit az iskolai élet szabályainak betartására, megismerteti és betartatja velük az iskola házirendjét;
biztosítja tanulói számára, hogy nyugodt légkörben, türelmes, elfogadó környezetben fejlődjenek;
feladata a tanulás megszerettetése, a szellemi erőfeszítésekben rejlő örömforrások felfedeztetése, a gyermekek spontán érdeklődésének fenntartása, fejlesztése;
tanórán kívüli szabadidős foglalkozásokat szervez a tanulók életkorának, igényeinek megfelelően;
különös figyelmet fordít a mindennapos testmozgás megvalósítására a tanórai és a szabadidős foglalkozások megtartása során;
a tanítási órákon és tanórákon kívüli foglalkozásokon különös gondot fordít a tanulók együttműködési készségeinek, önállóságának és öntevékenységének kialakítására;
a közös iskolai tevékenység minden mozzanatában gyakoroltatja a kulturált emberi viselkedés szabályait;
a félévi és az év végi zárás előtti utolsó témazáró, illetve iskolai dolgozatot legkésőbb egy héttel a jegyek lezárása előtt megíratja;
a kötelező házi feladatokat ellenőrzi, javítja, vagy a tanulókkal javíttatja, és velük együtt értékeli;
megismeri az általa foglalkoztatott tanulókról szóló szakvéleményeket és szakértői véleményeket, annak ajánlásait figyelembe veszi és mérlegeli az érintett gyermekek tanításkor és osztályzásakor;
az iskolavezetés jóváhagyásával, a tantárgyfelosztás alapján a lassúbb tempóban haladó gyerekek számára felzárkóztató foglalkozásokat szervezhet lehetőséget biztosítva a javításra;
foglakozásain optimálisan felhasználja a rendelkezésére álló szemléltető eszközöket;
állandó jelleggel gyarapítja szakmai és pedagógiai tudását, a szaktárgya körébe tartozó új tudományos eredmények megismerésére törekszik és a módszertani fejlesztések körében való tájékozódik

Az osztályfőnöki munka nevelési tartalmai

Az osztályfőnök céltudatosan irányítja az osztályban folyó nevelő-oktató munkát, összehangolja az iskolai és iskolán kívüli nevelési tényezőket, pedagógiai törekvéseket.

A tanulókkal közösen tervezi, elemzi, és alakítja az osztály életét, biztosítja annak bekapcsolódását az iskola egészének nevelési rendszerébe. A tanulók közvetlen megismerése és az osztályközösség arculatának formálása kiváló lehetőségeket kínálnak az iskolai és iskolán kívüli programok: szakkörök, klubdélutánok, sportfoglalkozások, rendezvények, diákgyűlések, utazások, kirándulások, színház-, és múzeumlátogatások stb.

Az osztályfőnöki munka eredményessége érdekében a pedagógus kapcsolatot tart tanítványai szüleivel, erősíti a családból származó pozitív nevelési hatásokat, megismeri a család viszonyulását az iskolához, a gyermekhez. Az osztályfőnöki munka kritikus pontja a torz családi nevelési minták és szokások ellensúlyozása, a negatív társadalmi hatások kivédése.

Az osztályfőnök nevelő munkájának szerves része a közvetlen nevelőmunka.

Az osztályfőnöki órákon sajátos rendszerező, szintetizáló módszerrel kerül sor a tanulók nevelésében szerepet játszó nevelési tartalmak, témakörök feldolgozására. Jellemezze az osztályfőnöki órákat a mai fiatalokhoz közel álló tartalom és forma! Az osztályfőnöki óra a helyes vitakultúra kialakításának nélkülözhetetlen gyakorlóterepe.

Célunk, hogy a tanulók fejében megfogalmazódott kérdések ne haljanak el. Gondolkodjanak, kérdezzenek, vitatkozzanak ők és az osztályfőnök is. A válaszokat ne a tanár fogalmazza meg, ő csak a saját véleményét mondja el, de társ legyen a megoldáskeresésben. Sokszor egy-egy problémát alternatív módon lehet csak kezelni és megoldani, ebben segíthet a szülő is. Lényeges, hogy az osztályfőnök - akinek célja a diákok sokoldalú megismerése és fejlesztése - élvezze ezt a szabadságot adó együttlétet. Serkentő környezetet teremtsen, bátorítsa a gyermekek autonóm törekvéseit, fogadja el fantáziavilágukat. Biztonságos hátteret adjon a gyermekeknek, a fejlesztő szándék mellett is elfogadva őket olyannak amilyenek, hiszen élettapasztalatukat, társadalmi - emberi mintáikat és személyes élményeiket saját környezetükből, életterükből hozzák.

Az osztályfőnöki órákon törekedni kell olyan légkör kialakítására, amely feloldja a tanulókban lévő gátlásokat, segíti a tanulókat abban, hogy őszintén nyilatkozzanak meg a "kényes" témákban is. A feloldódáshoz más környezet kell, mint a hagyományosan merev tantermi berendezés, az egymás hátát látó gyerekekkel. Klubszobát célszerű berendezni, ami témától függően átrendezhető: puffokkal, ülőpárnákkal, vitrinekkel, polcokkal, meseszőnyeggel. A falon legyen lehetőség "területeket" kialakítani saját osztály-, faliújságra, akár falfirkára is. Ki lehessen alakítani osztálykuckókat. Legyen a teremben hagyományos és modern audiovizuális eszköz, fényképezőgép, üres magnókazetták. Hangszerek: furulyák, dobok, szintetizátor. Kartonok, színes papírok, ollók, ragasztó, színes ceruzák, zsírkréta, festékek, folyóiratok, könyvek, művészeti alkotások reprodukciói, bábok. Nem szükséges minden órát ebben a megszokott környezetben tartani, lehet színhely: könyvtár, múzeum, közösségi ház, vagy éppen a természet.

Az osztályfőnök közvetlen pedagógiai tevékenységének jellemzői

Az 5-8. évfolyamon kötelező osztályfőnöki órák nevelési témái lehetnek: kötöttek, szabadon választhatók és aktuális eseményekhez kapcsolódóak.
Az osztályfőnöki óra egyszerre szolgálja az általános műveltség gyarapítását, a világszemlélet és az erkölcsi értékrend alakulását. Fejleszti az önismeretet, felkészíti a tanulókat a kulturált társas kapcsolatok építésére és fenntartására. Hozzájárul a differenciált emberkép és identitástudat alakulásához.
A tanulókat tudományosan megalapozott ismeretekhez juttatja a természeti- és társadalmi környezetről, az emberről, és megismerteti őket a magatartási szabályokkal és etikai normákkal.
Szükség van azonban arra, hogy a javasolt osztályfőnöki program koncentrikusan bővülő ismeretrendszere már 5. osztálytól járuljon hozzá a fiatalok önismeretének, önfejlesztő stratégiájának és erkölcsiségének alakításához (egészséges életmód, konstruktív életvezetés, magatartás kultúra, erkölcsismeret, vallásismeret).
Az életkornak megfelelő ember-, és társadalomismeretek nyújtásával segítse elő a tanuló szocializálódási folyamatát, természeti és társadalmi környezetébe való beilleszkedését.
Segítse a tanulót kapcsolat-, és viszonyrendszereinek felismerésében, nevelje értékes és hasznos kapcsolatok kialakítására és ápolására.
Fejlessze a tanuló szociális érzékenységét, toleranciáját, valamint empatikus képességét az életkornak megfelelő társadalmi problémák iránt.
2.6. A kiemelt figyelmet igénylő tanulókkal kapcsolatos pedagógiai tevékenység helyi rendje

Mind a tehetséggondozás, mind a felzárkóztatás feladatainak nagy része a kis létszámú osztályközösségekben valósul meg, ahol differenciált feladatokkal segítjük az átlagtól eltérő képességű tanulók haladását. A kisebb koncentrálóerővel bíró és elkalandozásra hajló tanulókat fokozott figyelmünkkel bátorítjuk, biztatjuk, vezetjük, hogy ne adják fel az órai munkában való aktív részvételt.

A tehetséges vagy érdeklődő gyermekek számára a személyi feltételektől függően biztosítunk szakköröket, amelyek igen népszerűek. Angol nyelvből rendszeresen szervezünk nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamot felsőbb évesek számára. A különböző tanulmányi versenyekre, városi (vagy egyéb szervezésű) programokra (pl. Szekszárdi Angol Napok, jótékonysági célú műsorok stb.), iskolai megemlékezésekre, ünnepélyekre való felkészüléssel járó pluszmunkákat olyan lehetőségeknek tekintjük, amelyeken – az adott témában való komolyabb elmélyülés, szélesebb kitekintés és alaposabb ismeretek nyújtása mellett – a tanóraitól eltérő – és intenzívebb – módon foglakozhatunk egyénileg diákjainkkal, személyiségüknek olyan területeit is fejlesztve, amelyekre a hagyományos iskolai élet keretein belül nincs módunk.
A nem szakrendszerű oktatás keretein belül a tehetség fejlesztését koncentráltan a képességfejlesztő feladatokkal végezzük. A jobb képességűek számára a nehezebb feladatok megválasztásával motiváljuk őket, hogy mind több kompetenciájuk fejlődjön, és legyen alkalmas eszköze előrehaladásuknak.

A felzárkóztatásra, többletsegítségre szoruló diákjaink hiányosságai könnyen kitűnnek a tanórákon, s számunkra céltudatosan és az aktuális igény függvényében szervezzük meg a korrepetálást, fejlesztő foglalkozást. Megbízással külső segítségként gyógypedagógus, illetve főállású fejlesztő pedagógus áll rendelkezésre, hogy szükség esetén a Nevelési Tanácsadó illetve a Tanulási Képességvizsgáló által meghatározott nehézségekkel küzdő gyermekeket segítse a tanulásban, fejlődésben. Számukra egyéni fejlesztési tervet dolgozunk ki, melyet tanórákban integráltan illetve külön fejlesztő foglakozásokon igyekszünk megvalósítani. Gyenge képességű, otthoni egyéni tanulással nehezen boldoguló ill. szülői segítséget igénybe venni nem tudó tanulóink szülei számára javasoljuk, kérjék gyermekük napközibe vételét, amely rendszeresen lehetőséget biztosít a szaktanároknak, hogy amikor belátásuk szerint szükség merül föl, bármikor személyesen tudjanak foglalkozni velük.
A felzárkóztatásra, többletsegítségre szoruló diákjaink hiányosságai könnyen kitűnnek a tanórákon, s számunkra céltudatosan és az aktuális igény függvényében szervezzük meg a korrepetálást, fejlesztő felkészítést. Fontos felmérni a vizuo-perceptuo-motoros, az akusztikus- és nyelvi képességeket, az emlékezet, a szerialitás, a téri tájékozódás szintjét, valamint a test finom- és nagymozgásait. A felmérésekhez segítséget nyújtanak a különböző vizsgálatsorok és programok (pl. Porkolábné Balogh Katalin: Mozgásfejlesztő program; Brigitte Sindelar: “De jó, már én is tudom”- programcsomag; Goodenough-féle vizsgáló eljárás; Meixner Ildikó: Én is tudok olvasni stb.), és ily módon megismerhető a várható, vagy a már kialakult tanulási zavar háttere. Megtudható, hogy a gyermek mely részképesség-gyengeségek miatt igényel fejlesztő foglalkozást. A fejlesztő foglalkozások megtervezésénél a programok kiválasztásával meg kell tervezni, hogy mely célokra irányul elsődlegesen és melyekre lehet másodlagos fejlesztő hatással.

Részképesség-gyengeségek egyéni vagy kiscsoportos korrekciója

A terápiát minden esetben vizsgálóeljárással indítjuk. Ezután kerülhet sor a megfelelő programok, feladatcsoportok kiválasztására, az egyénre szabott fejlesztési irányok meghatározására.
Természetesen fel kell tudnunk mérni azt is, hogy melyek azok a gyengeségek, hiányok, zavarok, amelyek már nem tartoznak kompetenciánkhoz, hogy a gyermek fejlődését szem előtt tartva a megfelelő szakemberhez (pszichológus, logopédus, tanulási képességvizsgáló) irányíthassuk.
A foglalkozások lebonyolításánál fontos betartanunk néhány szabályt ahhoz, hogy a gyermek a munkát ne valamilyen kényszertevékenységnek érezze, hanem örömét lelje a játékos feladatokban.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyermek számára ezek a foglalkozások- bármennyire is játékosnak tűnnek- nagyon megerőltetők, fárasztóak, hiszen éppen azokban a képességekben várunk el tőle sikereket, ahol nehézségei vannak.
A fejlesztő foglalkozás hatásfokát fél évnél nem rövidebb időtartamú foglalkozás után éri csak el igazán. Munkánk szükségességét és eredményességét a fejlesztés hatásfoka igazolja, amelyet a vizsgálóeljárás megismétlésével ellenőrizhetünk.
Célunk, hogy tanulóink elsajátítsák mindazokat az ismereteket, képességeket, készségeket a negyedik évfolyam végére, melyek az ötödik évfolyamba lépéshez szükségesek. Ennek érdekében a harmadik évfolyam végén felmérést végzünk e tárgykörben. A mérések eredményét felhasználva, elemezve fejlesztjük tovább a tanulókat a negyedik évfolyamon.


A TANULÁSI, BEILLESZKEDÉSI ÉS MAGATARTÁSI ZAVAROKKAL ÖSSZEFÜGGŐ PEDAGÓGIAI TEVÉKENYSÉG

A fejlesztő munka eltér a „hagyományos" pedagógiai tevékenységtől. A fejlesztés nem felzárkózat, hanem olyan képességeket fejleszt, melyek a gyerekek iskolai teljesítményét javítják.

A komplexitás elvének érvényesítése szellemében a fejlesztés az alábbi területeket öleli fel:
- mozgás (nagy- és finommozgás),
- testséma,
- téri orientáció,
- percepció (vizuális, auditív, taktilis), melyekhez mindig kapcsolódik a verbális tudatosítás.
 
A fejlesztésbe bekerülők köre

Azon tanulók, akik az intelligencia szintjük alapján elvárhatóan lényegesen alacsonyabb tanulási teljesítményt mutatnak.
A tanulási képességeket vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok (továbbiakban: szakértői bizottságok) tanulási képességvizsgálata alapján részképesség zavarokkal, tanulási nehézséggel, illetve másodlagosan kialakuló magatartási zavarokkal küzdenek.

A képességfejlesztés a szülő beleegyezésével és aktív támogatásával végezhető. A fejlesztés tartalmilag kiterjed mindazon részterületekre, amelyeket a szakértői bizottság megjelöl (mozgás, testséma, téri orientáció, percepciófejlesztés, stb.).

Szervezeti formái

- Egyéni fejlesztés (1-3 fő),
- Kiscsoportos fejlesztés (4- 6 fő),
  a szakvéleményben illetve a szakértői véleményben rögzített óraszámok szerint.

A fejlesztés célja

Személyiségfejlődés, boldog, egészséges, erkölcsös ember
Pozitív énkép, jó kommunikációs képesség
Idegrendszer fejlődésének biztosítása
Mozgásfejlődés
Érzelmi élet fejlődése
Beszéd fejlődése
Érzékszervek fejlődése
Prevenció, reedukáció

Részképesség zavarok megszüntetése
Figyelem-, viselkedési-, tanulási zavarok csökkentése
Egészséges működéssel való ellensúlyozás (korrekció, kompenzálás)

Ismeretek bővítése
Iskolai szerepeknek, elvárásoknak való megfelelés.
A fejlesztés elmélete és módszertana

A tanulási alkalmasság megítéléséhez szükséges pszichikus funkciók:
pontos és differenciált vizuális észlelés
forma, méret, szín pontos felfogása
összetartozó részek értelmes egészként való észlelése (Gestalt-látás).
megadott formák–színek megtalálása, kiemelése egy képi környezetből (figura,            háttér észlelése)
adott tárgyak térbeli helyzetének helyes felismerése, megítélése
vizuális információk téri elrendezése
vizuális információk sorba rendezése, szekventálása
a hallott (auditív) információk pontos észlelése, megkülönböztetése – adott hangok                                kiemelése
adott hangok helyes egymásutániságának felismerése, hangcsoportok egységbe      foglalása
összerendezett, koordinált mozgás, szem-kéz összerendezett, célszerű együttes mozgása
a látott-hallott információk összekapcsolásának képessége, motoros visszaadása(a keresztcsatornák együttműködése)
rövid idejű vizuális-verbális memória
szándékos figyelem - kb. 10 perces figyelemkoncentráció

Ütemterv az egyéni és kiscsoportos fejlesztéshez

Szeptember: szintfelmérések; csoportalakítások; egyéni fejlesztési tervek kidolgozása; a kijelölt fejlesztési területek negyedévenkénti felülvizsgálata, havonkénti nyomon követéssel az egész tanév folyamán.    
Szeptembertől januárig: egyéni és csoportos fejlesztések
Február: értékelések, tájékoztatás a szülők felé
Februártól májusig: egyéni és csoportos fejlesztések
Június: értékelések, tájékoztatás a szülők felé

Módszerek

Életkori sajátosságokhoz alkalmazkodó, lehetőség szerint játékos, az érzelmi motiváció­ra építve kerülnek kialakításra.

Kidolgozott fejlesztő programok
Tervezett szenzomotoros tréning
Sindelar-program
Tanulási zavarok korrekciója kisiskolás korban

Egyéb fejlesztő terápiák
Érzékszervek működésének fejlesztése
Érzelmi intelligencia
Beszédfejlesztés
Mozgás, illetve idegrendszer fejlesztő tornák
Korai fejlesztés módszerei

Számolás, írás, olvasás zavarok kezelése
Viselkedés korrekciós módszerek
Figyelem fejlesztő gyakorlatok
Kommunikációs készség fejlesztése
Családpedagógiai módszerek
Tanulást segítő programok
Informatika és audiovizuális technika alkalmazása
Relaxációs módszerek

A fejlesztés fő területei

Nagymozgások
kúszás, mászás, járás, futás, ugrások, dobás, szökellések, önazonosság, testfogalom,    testséma, testi egészség.
Szenzomotoros integráció (érző-érzékelő idegi szabályozás összhangja)
egyensúly, ritmus, téri- és idői tájékozódás, reakcióidő növelése, taktilis érzékelés, téri orientáció, oldaliság

Perceptuomotoros készség (érzékelő-észlelő mozgások)
a halláshoz és a látáshoz kapcsolódó érzékelő-észlelő mozgásfejlesztések, hallási
diszkrimináció, hang-szó-szöveg összefüggése, szerialitás, vizuális diszkrimináció,
szemmozgás koordináció, alak-háttér megkülönböztetése, vizuális emlékezet,
finommozgások vizuomotoros koordinációja, térbeli formaészlelés, azonosságok–
különbözőségek meglátása, vizuomotoros integráció.

Személyiségfejlesztés
A foglalkozások légköre, az életkori sajátosságok figyelembevétele, a játékosság mind hozzájárulnak a jótékony cserehatáshoz mely végső soron a pszichomotoros és a motoros-pszichés kiegyensúlyozott fejlődést eredményezi.
A személyiség fejlesztésekor fontos figyelembe venni a fejlesztőpedagógus személyiségét is.

Pszichomotoros fejlesztés részterületei

Téri–idői tájékozódás

A testséma és a téri tájékozódás két olyan terület, amelyek a fejlesztés folyamán szétválaszthatatlanok egymástól. Elméletben a pontos meghatározás és megértés érdekében szét­bonthatók, de a gyakorlatban már csak a térben való elmozdulás, hely-helyzetváltoztatás miatt is összekapcsolódnak. Inkább hangsúlyeltolódásról beszélhetünk az egyik vagy másik terület javára. Ha rangsorolni szeretnénk, akkor azt mondhatjuk, hogy a testséma részképességeink egyik alappillére, amelyre a téri tájékozódás épül. Részképességeink mereven nem választha­tók el egymástól, az egyik megléte szükséges a másik fejlődéséhez. Egy hierarchikus rend­szerben épülnek egymásra, és egyénekre jellemző sajátos mintázatot alkotnak.

Testséma

Ezen terület alapja a testkép kialakulása, a test testrészeinek megismerése. A gyermekeknek meg kell ismerniük saját testük felépítését, meg kell tapasztalniuk testrészeik létét, kiterjedését, és természetesen meg is kell tudniuk nevezni azokat. Fel kell velük fedeztetni testüket, annak azonosságait és különbözőségeit, és mindezekkel együtt elfogadtatni velük. A testről alkotott kép kialakítása a mozgásban fejeződik ki, csakis mozgással együtt tapasztalható meg. Először a főbb testrészeket kell megismerni, megnevezni, majd ezt követik a testrészek részei. A folyamat része a szimmetria fokozatos tudatosítása is. A fejlesztés legfontosabb eszköze a tükör, melyben a gyermekek látják magukat, másokat, ténylegesen szembesülnek saját – és mások – testének tulajdonságaival. (méret, alkat, színek). A gyakorlati munka során nem csak a testrészeik helyét, nevét, kiterjedését tanulják meg, hanem azok funkcióját, mozgathatóságát is. Ez már a testfogalom tudatosítását segíti elő. Fontos a testrészek többféle módon történő érzékeltetése, ennek megfelelően a jobb-bal színnel, szalaggal történő jelölése, jobb-bal fo­galmának fokozatos kialakítása. Kezdetben elég csak érzékeltetni a két oldal létét (jobb=be­mutatkozós kezünk, bal=dobogó szívünk), a megnevezés később is ráér.

Téri tájékozódás

A saját test pontos ismerete, viszonyítása ad segítséget a térben való eligazodáshoz. A
gyermekek önmagukhoz viszonyítva lesznek képesek meghatározni a környezetükben lévő tárgyak elhelyezkedését, később pedig a dolgok helyét egymáshoz viszonyítva is meg kell tudniuk határozni. A testsémához tartozó ismereteket a mozgás rendszerén belül sajátítják el, hiszen e tevékenységi forma áll legközelebb fejlettségi szintjükhöz. Mozgás közben van lehetőségük arra, hogy megtapasztalják a térirányok elhelyezkedését, majd később a térben való elmozdulások neveit (előre, hátra, oldalra, mellette, mögötte, alatta, fölötte). Ezeket a tapasztalatokat nehéz megfogalmazni, nem mindig tudjuk számukra megfelelően szavakba önteni. Kezdetben el kell fogadnunk azt, hogy a térben el tudnak igazodni, értik a térirányokat jelölő szavak jelentését. Az önálló meghatározás, megnevezés elég lesz később is. Minden, ami állandóan változik nehezebben felfogható, de ha nap mint nap tapasztalják a folyamatos változásban rejlő állandóságokat, akkor hamarabb bevésődik. A mozgás az, melynek elemei megismételhetők, követhetők, és térben nemcsak láthatók, hanem tapasztalhatók, kivitelezhetők is. Ugyanakkor a mozgás már önmagában véve is egy örömforrás a gyermekek számára.

 Idői tájékozódás

Az idői relációk, összefüggések megértése talán a legnehezebb a gyermekek számára. Míg a mozgás kivitelezhető, érezhető, látható, addig az időben való tájékozódás megfogha­tatlan számukra. Segítő tényező, ha mindent valamilyen eseményhez, cselekvéshez, tevékeny­séghez kötünk.

Lateralitás (oldaliság)

Szem-kéz-láb dominancia (egyik vagy másik oldal hangsúlyozottsága)

A gyermekek születésüket követően már elkezdenek mozogni, és ehhez kapcsolódva kezd kirajzolódni a mozgásközpont helye az agyban. Az emberiség nagyobb százalékára az agy baloldali féltekéjének domináns szerepe a jellemző, ami eredményezi – ha semmilyen za­varó tényező nem befolyásolja – a jobb oldali szem-kéz-láb dominanciát. A lateralitás kiala­kulása egy igen hosszú folyamat, mely a kisgyermekkor, óvodáskor egészét felöleli. Fejlődé­sének alapja egy megfelelő mozgás- és érzékszervi fejlődés, mely folyamat végkifejletének tekinthető a dominancia kialakulása.
A testséma fejlesztésének nagy szerepe van az oldaliság alakulásában. A páros testrészek felfedeztetésével, érzékeltetésével, megérintésével alakul ki tudatukban a két oldal léte. A gyakorlati munka során fontos az állandó szóbeli megerősítés arra vonatkozólag, hogy ezekből kettő van. (Pl.: Érintsd meg az egyik térded! Most érintsd meg a másik térded is!) Az ilyen típusú gyakorlatok során szerzett tapasztalatok sokaságából alakul ki az oldalak elkülönülése, azok megnevezése, megkülönböztetése; a tér irányokra történő felosztása, ennek eredményeként pedig a lateralitás.
A kezesség megállapítása nem minden esetben egyszerű. Pontos megfigyeléseket kell végezni a gyermekek tevékenységeit vizsgálva. Azoknál a feladatoknál, ahol a két kéz közös munkájára van szükség (pl.: gyümölcsszeletelés), egyértelműen nem dönthető el. A nehezebb feladatok kivitelezését általában a domináns kéz végzi (pl.: tárgyak egyensúlyozása, guruló tárgyak megfogása). Tapasztalható a vegyes kezűség problémája is, amikor a gyermek egyik keze sem domináns, hol az egyiket, hol a másikat használja. Találkozhatunk, olyan ese­tekkel is, amikor a kezességhez nem azonos szem-láb dominancia párosul (pl.: jobb kezes­séghez bal láb használat társul
A fejlesztő munkát a nagymozgások területénél érdemes kezdeni, összekapcsolva a test­séma- és téri tájékozódás alakításával. Hiszen, ahogyan az előzőekben említésre került, az oldaliság kialakulásának talaja a testséma (páros testrészek), ami szorosan összekapcsolódik a téri tájékozódás fejlődésével a mozgás keretén belül.

Mozgásfejlesztés

A mozgás a gyermek legtermészetesebb megnyilvánulási formája, mondhatnánk létele­me. A mozgásos tevékenység az alapja egészséges fejlődésüknek. Fejlesztő hatással bír egész énjükre, szellemi és fizikai állapotukra egyaránt. Kedvezően befolyásolja személyiségfejlődésüket, ugyanakkor a környezet által közvetített információk nagy részét mozgásos tevékenysé­gek által szerzik meg. A mozgás fejleszti a gyermekek testsémáját, téri tájékozódását, egyen­súlyérzékét, a test összerendezett (koordinált) mozgását, állóképességét, izomrendszerét, testi erejét.
Sok más fejlesztési területtel összekapcsolódik, jelen esetben mondhatjuk, hogy a fej­lesztő munka alapja. A mozgásfejlesztés egyik fontos szabálya a fokozatosság elvének érvényesítése, a nagymozgásoktól haladva a finommozgások felé. Csak akkor szabad a következő, nehezebb gyakorlatot végeztetni, ha az előzőt teljes biztonsággal kivitelezni tudja a gyermek. A másik fontos követelmény a többszöri helyes bemutatás a fejlesztő személy részéről, ugya­nakkor a pontos megfigyelés és lemásolás a gyermekek részéről.

Nagymozgások

Ide tartoznak az alapmozgások (járás, futás, ugrás, csúszás, kúszás, mászás, dobás). A mozgásformák nem veszíthetnek fontosságukból, hiszen az adott mozgássor egyszerre több funkciót is fejleszt. A fokozatosság elvét betartva, és a folyamatos ismétlések eredményeként a mozdulatok vagy mozgássorok egyre pontosabbá válnak, tovább finomodnak, részleteiben pedig specializálódnak (pl.: a szökdelésből ugrás lesz).
A gyakorlati munka során fejlesztési sorrend csak abból a nézőpontból alakítható ki, hogy mely terület, funkció fejlesztésével kapcsoljuk össze a tevékenységet, hiszen valamennyi mozgásforma nehézségi foka változtatható, még a legegyszerűbb is bonyolítható. A mozgásos
gyakorlatokat mondókákkal, rövid versekkel érdekesebbé lehet tenni, ami jó hatással van a ritmusérzék fejlődésére.

A mászás-terület nehézségi sorrendben megtervezett fejlesztési terve:
- talajon történő mászások térden és kézen támaszkodva
- talajon történő mászások talpon és kézen támaszkodva
- talajon megjelölt sávokban történő mozgássorok
- a megjelölt sávok szűkítése
- talajon történő mászások hátrafelé térden és kézen támaszkodva
- talajon történő mászások hátrafelé talpon és kézen támaszkodva
- talajon megjelölt sávokban történő mozgássorok hátrafelé
- a megjelölt sávok szűkítése
- az előző analógiát követve padon végeztetve a mozgássorozatot
- az előző analógiát követve pad páron végeztetve a mozgássorozatot oda–vissza  
   irányba

Finommozgások

A mozgások e csoportjába azon mozdulatok, tevékenységek tartoznak, melyek kivitele­zéséhez a kézre van szükség. Úgy is szoktuk említeni, hogy „kézügyesség". A gyermekek iskolába kerülése előtti időszakban szintén nagyfokú figyelmet kell fordítani a finommotorika fejlesztésére. Fontos, hogy az írástanulás folyamata minél kevesebb nehézségekbe ütközzön, ugyanakkor a kézügyességre a többi tantárgy ismereteinek elsajátításánál is igen nagy szükség van.
Az aprólékos mozgások kivitelezése kisebb izomcsoportok, izomrészek elkülönített sza­bályozását, rugalmas izomműködését igényli. Minél jobban képesek erre az irányításra a gyermekek, annál inkább összerendezettebbek, koordináltabbak lesznek mozdulataik, egyre nehezebb és bonyolultabb tevékenységek elvégzését teszi lehetővé számukra.
A finommozgások fejlesztésének alapja a kéz és az ujjak izomzatának erősítése és lazí­tása, az ujjmozgások tökéletesítése, a kéz mozgékonyságának fejlesztése. A gyakorlati mun­kához számos tevékenység tartozik.
Ezek a következők: ujjgyakorlatok játékos mozdulatokkal, rövid ritmusos mondókákkal, ver­sekkel kísérve. Színezés, rajzolás, vonalvezetési gyakorlatok, ragasztás, nyírás, gyurmázás, festés, varrás, ujjbáb készítés. A kéz ügyességének fejlesztése során is ügyelni kell a fokoza­tosságra. Soha nem szabad a munkát a feltárt hiányosság gyakoroltatásával kezdeni. Mindig egy alacsonyabb szintű tevékenység begyakoroltatása alapozza meg a következő nehezebb funkció fejleszthetőségét, fejlődését. Fontos, hogy megtaláljuk azt a területet, ahol a feladatvégzés szinte tökéletes, ezáltal biztos alap a kiinduláshoz, ugyanakkor már a tréning kezdetén sikerélményhez jut a gyermek. Például: nagyméretű golyók fűzése merev pálcára, majd fonál­ra – fokozatosan csökkenő nagyságú lyukakkal fűzés vékony fonálra, zsinórra –apró gyön­gyök fűzése damilra, cérnára.

Egyensúlyérzék

A helyzet-helyváltoztatás, mozdulat, mozdulatsor, egyszóval mindenféle mozgás eseté­ben jelen van az egyensúlyozás. Ahhoz, hogy a motoros tevékenységeket kivitelezni tudjuk, nélkülözhetetlen az egyensúlyérzék bizonyos fejlettségi foka. Ezt a területet éppen olyan fontos fejleszteni, mint a többit. A szakirodalmak az egyensúlyozó képesség fejlődésének első jelentős kezdeti szakaszának a 4-8 éves kort jelölik meg. Ez nem azt jelenti, hogy korábban nincs jelen. Ez a képesség segít például abban, hogy a csecsemőkorú gyermek át tudjon fordulni egyik oldaláról a másikra, az egyéves korú gyermek meg tanuljon járni. Az egyensúlyo­zás lényege, hogy a gyermekek a test kibillent egyensúlyából minél hamarabb vissza tudjanak térni.
Természetesen minél rövidebb ez a visszatérési idő, annál fejlettebb az egyensúlyérzék képességük. Ehhez azonban sok gyakorlásra van szükség. Az egyensúlyérzékelésért felelős szervünk a fül, az érzékelő központ a belső fülben található. Ahhoz, hogy az ember egyensú­lyozni tudjon, alátámasztási felületre van szüksége, így jelen esetben a talp fontos szerepet tölt be. A fejlesztő tréning folyamán – mint valamennyi képesség esetében – szintén figyelni kell a fokozatosság elvének betartására. Ennek megfelelően a nagyobb alátámasztási felületen végzendő feladatoktól kell haladni a kisebb felületeken végzendő gyakorlatok felé. Természetesen a nehézségi fokozatokat is figyelembe kell venni, például csúszások lejtőn (padon): egész test­felületen (hason, háton) – a test oldalán sarokülésben (előre, háttal) –térdelőtámaszban (előre, háttal); nehezíthető a feladat, ha párosan végzik a gyermekek a gyakorlatokat.

Beilleszkedési és  magatartási zavarok

A beilleszkedési és magatartási zavar komplex jelenség, a személyiség problémája, amelyben értelmi, érzelmi és akarati tényezők ötvöződnek.
A zavar létrejötte egy folyamat eredménye, melynek kezdete többnyire az első óvodás-iskolás években és a családi háttérben keresendő.
Általános feladatunk súlyos magatartási és beilleszkedési zavarral küzdő tanulóknál a szakértői bizottságokkal való kapcsolat felvétele, és szakvélemény kérése.
A szakértői bizttságok pszichológusainak javaslatai alapján, pedagógiai módszerekkel a tanuló támogatása, osztályközösségbe történő visszaillesztése, és kapcsolatainak javítása osztály- és iskolatársaival a pszichológus és a fejlesztő pedagógusok közreműködésével.
A kitűzött célok elérése érdekében folytatott tevékenység alatt mindvégig előttünk áll, hogy minden gyerek individuum.

A beilleszkedési zavarok okának ismeretében a problémákat három csoportba soroljuk:
Pszichés zavarok állnak a probléma hátterében (önértékelési zavar, gyenge fékrendszer, konfliktuskezelési deficit, sérülékeny kudarctűrő képesség, tolerancia hiány, szabálytartás hiánya), illetve különböző kompenzációs mechanizmusok, mint projekció, elfojtás, agresszivitás, stb.
Tanulási nehézségek váltják ki a problémát (percepció-dyslexia, dysgrafia, figyelem-hiperaktivitás, kommunikáció-autisztikus jelek, a szenzomotoros mozgás fejletlensége, csak szekunder jellegű memória).
Rossz vagy hiányos szocializáció okozza a problémát (túlzott engedékenység, szeretet- és figyelemhiány, túlzott elvárások stb.)
A további célok csak az okok (részleges) elhárításával érhetők el, ennek megfelelően a fenti csoportok mindegyike számára más-más feladatok adódnak.
Fő célunk minden gyermek számára lehetővé tenni az optimális intellektuális és érzelmi fejlődést, a testi–lelki és szociális kibontakozást, hogy belső harmóniában, önmagával és környezetével egyensúlyban éljen.


Célkitűzések
Feladatok
Kritériumok
I. Pszichés zavarok esetén:
az adott diszfunkció csökkentése, esetleg megszüntetése
a korábbi fejlődési szakaszban gyökerező hiányosságok és torzulások feltárása, rendezése, újratanulása.
Érzelmi életük egyensúlyban tartása, sikereik és kudarcaik egészséges feldolgozásának segítése.

A kompenzáló magatartásformák elhagyása.


Az okok (diszfunkció) felkutatása különböző diagnosztikai módszerekkel (pszichológus).
A diszfunkció kezelése megfelelő terápiákkal:
    - személyiségfejlesztés
       egyéni és csoportos
       tanácsadás,relaxáció
       kognitív terápiák (Coping    
       Cat) elsődleges és másod-
       lagos  kontroll erősítése
       program (PASKET)
    - kommunikáció
       szerepjátékok
       szerepáttétel
       szituációs játékok
Életkorának megfelelően a gyermek is értse meg a problémát.
Érezze szükségét és fogadja el a segítségnyújtást.
Kooperáljon (tanácsadó- kliens kapcsolatban).
Csökkenjenek a szorongások.
A megküzdő mechanizmusok erősödjenek.
Érzelmi reakcióik a helyzethez adekvátak legyenek.
Kompenzáló mechanizmusaik száma és intenzitása csökkenjen.

II. Tanulási zavar esetén:
A tanulási nehézség csökkentése vagy megszüntetése
(ez feltételezi az ezt kiváltó ok megszüntetését).





Beszédfejlesztés (logopédus):
- arány- és hangsúlyeltolódás alkalmazása,
- a környezet pontos észlelésén és tapasztalásán alapuló fejlesztés.

A tanulási zavart kiváltó okok felderítése és kiküszöbölése a fejlesztő pedagógusok által.
Képesség és készségszint felmérés.

Fejlesztő, felzárkóztató programok kidolgozása személyre szabottan, részleges kiemeléssel, arány és hangsúlyeltolódással.
A támasztott követelmények pontos, objektív meghatározása az egyén lehetőségeihez mérten.

A teljesítményorientáltság csökkentése.

Oldott, bensőséges, szeretetteljes légkör megteremtése.


Valamennyi apró, pozitív irányba történő változás megerősítése.

A negatív kompenzáló magatartás ignorálása, más kompenzálási lehetőségek feltárása, az okok megszüntetése.
Törekvés a szülőkkel való együttműködésre.
A fejlesztő és fejlesztett összmunkája eredményeként fejlődés, változás mutatkozzék.
(A fejlődés mértéke és ritmusa problémánként és tanulóként változó.)

Legyen látható eredménye a fejlesztésnek az adott tanuló korábbi szintjéhez képest.

III. Szocializációs zavar esetén:
mivel a problémák a gyermek rendszerint a korai szocializáció rendellenes tanulási folyamatából, illetve a családi diszfunkciókból, vagy a szűkebb környezetéből erednek, ezért a problémából adódó zavarokat csupán csökkenteni tudjuk, de megszüntetni nem.

Célunk tehát a kompenzálás és a kooperáló szülők segítése a nevelési kérdésekben.




Fontos, az életkori sajátosságok ismeretében, az iskolás gyermektől elvárható viselkedésformák, és a még nem követelhető kontroll szétválasztása.

Pontos meghatározása annak, amit elvárunk a gyermektől és ennek a gyermek számára jól érthető (életkorának megfelelő) közlése.

Feladatunk a pozitív modellnyújtás, a pozitív megerősítés és a minősítés.
A gyermekben rejlő pozitív értékeknek kiaknázása.

Szeretetteljes, meghitt légkör megteremtése.
Tudja, hogy mit várnak el tőle.

Döntéshelyzetben tudjon jó és rossz, helyes és helytelen között választani.

Legyen képes elfogadni és követni a pozitív modellt.
Érezze tanárai, nevelői jó szándékát.


A TANULÁSI KUDARCNAK KITETT TANULÓK FELZÁRKÓZTATÁSÁNAK SEGÍTÉSE

Az iskolába járó gyermekek jelentős része szociális, műveltségi hátránnyal küzd. Felzárkóztatásukhoz a tanórán kívüli korrepetálások, speciális, egyéni foglalkozások nyújtanak segítséget, és lehetővé teszik a hátrány minimalizálását vagy lehetőség szerinti megszüntetését. Ennek leghatékonyabb eszközei a rendszeres kapcsolattartás, beszélgetés, családlátogatások, szülői értekezletek, fogadónapok, nyílt tanítási napok. A felzárkóztatásra szoruló tanulókkal való foglalkozást differenciáltan, csoportbontással oldjuk meg.

Felzárkóztatásra szorul a gyermek, ha
szórt figyelmű;
nehezen tud koncentrálni;
gyorsan felejti, és nehezen idézi fel a tanultakat, látottakat;
túlmozgásos vagy túlzottan lassú;
kézügyessége fejletlen;
lassan vált át egyik feladatról a másikra;
olvasási, helyesírási, matematikai problémái vannak;
a szakértői bizottság javaslata alapján egyéni fejlesztést igényel
valamely részképesség területén adódó lemaradás miatt.


A felzárkóztatás célja

A környezeti hátrányok kompenzálása, az osztály illetve az iskolai közösségbe való
bekapcsolódás és továbbhaladás lehetőségének biztosítása, az esélyegyenlőség
megteremtése.
Készségek, képességek fejlesztése.
A napi tanulás feltételeinek biztosítása, a korrekciós tevékenység és a korrepetálás révén a napi lépéstartás megszervezése, az eredményes tanulási folyamat megszervezése.
Valamely részképesség területén megnyilvánuló hátrány kompenzálása.
Viselkedési szokások kialakítása, változtatása, gyakorlati alkalmazása, az általános emberi normák, valamint az iskolai házirend szellemében.
Pályára irányítás, pályaválasztás, a beiskolázás segítése.
 
Tevékenység
Módszer
Felelős
Határidő
1. A tanulási kudarcnak kitett tanulók felismerése
- képességek felmérése iskolába
  lépéskor – prevenció; pl.   
  Prefer,  
  Sindelar, ABC teszt
- képességek felmérése az
  iskoláztatás folyamán; pl.
  induktív gondolkodás mérése
pedagógus, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus,
szakértői bizottságban
 fejlesztő pedagógus, pszichológus
tanév eleje

megfigyelés
tanító, szaktanár, osztályfőnök, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus
folyamatosan

dokumentumelemzés (a tanuló iskolai produktumainak célirányos áttekintése)
tanító, szaktanár, osztályfőnök, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus
tanév eleje, illetve közben

beszélgetés (gyerekkel, szülővel)
tanító, szaktanár, osztályfőnök
folyamatos

a tanulók tanulási szokásainak felmérése (kérdőív)
tanító, szaktanár, osztályfőnök
első félév
2. A tanulási kudarcnak kitett tanulók fejlesztése
(az iskolán belül)
egyéni fejlesztés (fejlesztési terv alapján)
pedagógus, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus
folyamatos

differenciált tanóravezetés
minden pedagógus
folyamatos

korrepetálás
érintett pedagógus
folyamatos

napközi, tanulószoba
napközis nevelő, tanulószoba-vezető
folyamatos

előkészítő évfolyam (az első osztály sikertelen elvégzése esetén az első osztály megismétlése a szülő kérésére)
tanító
tanév vége

mentesítés bizonyos tárgyak értékelése alól
igazgató, tanító, szaktanár, szakértői bizottság szakemberei, szakértői bizottságok szakemberei
tanév eleje, illetve folyamatos

 
kis létszámú osztályok
iskolavezetés, tanító, fejlesztő pedagógus
tanév eleje, ill. folyamatos

tanulásmódszertan, tanulás tanítása
osztályfőnök vagy a kurzust oktató pedagógus
tanév eleje, illetve folyamatos

tréning (tanulástechnika, koncentráció stb.), relaxáció
fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, pedagógus
folyamatos
3. A tanulási kudarcnak kitett tanulók fejlesztése
(iskolán kívül)
a tanulási zavarokkal küzdő tanulók speciális szakemberekhez történő irányítása (szakértői bizottságok, orvosi intézmények)
tanító, szaktanár, osztályfőnök, fejlesztő pedagógus, gyermekvédelmi felelős
folyamatos
4. A fejlesztés hatékonysága, értékelés
a tanulók tanulási szokásainak felmérése (kérdőív)
tanító, szaktanár, osztályfőnök
tanév vége

dokumentumelemzés (a tanuló iskolai produktumainak célirányos áttekintése)
tanító, szaktanár, osztályfőnök, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus
tanév vége

fejlesztő szakemberek szöveges értékelése az egyéni haladásról
fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus
negyedévente, illetve tanév végén

megfigyelés
tanító, szaktanár, osztályfőnök, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus
folyamatos, illetve tanév vége

tanulmányi eredmények elemezése (dokumentumelemzés)
tanító, szaktanár, osztályfőnök, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus
tanév vége

beszélgetés (gyerekkel, szülővel)
tanító, szaktanár, osztályfőnök
tanév vége

Az iskolai nevelő-oktató munkában a tanulási zavar vagy a tanulási nehézség magatartászavarral és a szociális hátránnyal gyakran együtt jelentkezik, egymással szoros kölcsönhatásban van.

A tanulási nehézség vagy a tanulási zavar oka lehet születési, fejlődési rendellenesség illetve fogyatékosság vagy kisgyermekkori betegség.

Ez megmutatkozik a következőkben:
az anyanyelvi fejlettség alacsony szintjén (hibás ejtés, szegényes szókincs, a szövegemlékezet fejletlensége).
olvasás-írás és a számolás zavara
mozgáskoordináció zavara
kialakulatlan testséma, tér- és irányérzékelési bizonytalanság
ritmusérzék fejletlensége
a vizuális elemző- és megfigyelőképesség gyengesége
a tartós figyelem hiánya

Az iskolai tanulási kudarcok hatására a gyermekben olyan pszichés tünetek alakulnak ki, (érzelmi labilitás, szorongás, önbizalom hiánya, hiperaktivitás stb.) amelyek kedvezőtlen magatartási megnyilvánulásokat eredményeznek.

Ehhez társulnak olyan szociális kapcsolati zavarok, mint például a nem megfelelő anya- gyermek kapcsolat, az ingerszegény környezet, az elhanyagolt családi háttér stb.

Tapasztalataink alapján ezek a gyermekek a normál iskolai körülmények között, nagyobb létszámú osztályban, a megszokott módszerekkel nem képesek a tanulásban előrehaladni, fejlődni.

Az egyes képességek terén jelentkező elmaradás, lassúbb fejlődés rendszerint más pszichikus folyamatokkal is kapcsolatos. Például a felidézés nehézségei többnyire az észlelés és a megfigyelés folyamatainak elégtelenségeivel is összefüggenek, ezért elképzelhetetlen egy- egy képesség elszigetelt fejlesztése. Mindig a különböző intellektuális és érzelmi tényező együttes feltárására és fejlesztésére törekszünk.

Az érdeklődés a megismerő tevékenység belső motívuma. A képesség fejlődésének a belső aktivitás a legfontosabb indítéka, amely a tanulást, a valóság megismerését örömteli, szívesen vállalt tevékenységgé teszi. Lényeges, hogy a gyermeknek sikerélményt nyújtson a feladatok megoldása, hiszen ez növeli az érdeklődését, fokozza az erőfeszítést.

Az egyéni fejlődés szempontjából döntő fontosságú a szocializációs képességek, a társas kapcsolatok kialakítása. A tanulási zavar vagy nehézség társas beilleszkedési zavarral is párosulhat. Jobb intellektuális teljesítmény erősebb szociális kontaktussal járhat együtt.

Az értékelő-minősítő viszonyt fel kell váltani a megértő-okkereső beállítottságnak. A tünetek megváltoztatására, illetve kiküszöbölésére irányuló alkalmi, gyors beavatkozások nem oldják meg a személyiségzavart, nem eredményeznek hosszabb távon is ható belső pszichikus változást a gyermeknél. A zavar igazi korrekciójáról csak akkor beszélhetünk, ha az okok ismeretében a tanuló mindennapi életfeltételei, tevékenysége folyamatában törekszünk a pszichikus folyamatok befolyásolására. Fontos tényező tehát a tevékenységek feltérképezése, megfelelő környezet biztosítása, a megfelelő eszközök használata.

A tanulási kudarc komplex jelenség, ezért a leküzdésére irányuló tevékenységnek is sokoldalúnak kell lennie. A fejlesztő osztályok tanulóiban - még a felsőbb évfolyamokon is - nagyon erős az osztályfőnökükhöz és a többi tanárhoz való személyes kötődés. Igénylik a mindennapi együttlétet, a gondok rendszeres megbeszélését. Az így kialakított oldott légkör feltétele a sikeres munkavégzésnek. Gyakran az otthoni környezet nevelési hiányosságait is az iskolában kell pótolni. A szülők nagy része nem motivált arra, hogy gyermekét a tanulásban segítse, de még arra sem, hogy teljesítményét értékelje. Ezért kiemelt helyen kell foglalkozni a helyes tanulási szokások és képességek kialakításával, a helyes önértékeléssel.

Alkalmazott pedagógiai módszereink, elveink a fejlesztő tevékenységben

A tananyagot a minimumra csökkentettük, és főként az elsajátítás módjában, tempójában igyekszünk a tanulók egyéniségéhez alkalmazkodni.
A fejlesztő pedagógusok meghatározott órarend szerint emelik ki a tanulókat az órákról, szabadidős tevékenységekről, és a fejlesztő foglalkozások keretében változatos módszerekkel fejlesztik a tanulók személyiségét és tárgyi tudását.  
A nyelvi-kommunikációs készségek fejlesztését minden tanár feladatának tekinti. Fokozottan figyelünk arra, hogy a diák – a családi kommunikációs kapcsolat hiányából adódóan is – vagy egyáltalán nem érti a tankönyv szövegét, vagy egyszerre csak egy utasítás végrehajtására képes.
Új tantárgy belépésekor megismertetjük tanulóinkkal a munkaeszközöket, szakkifejezéseket. A szaknyelv gyakorlása, tanulása beépül a mindennapi munkába.
Az elméleti anyag súlypontozásával, gyakorlásával juttatjuk el a tanulókat az ismeretek alkalmazásszintű elsajátítására. Ehhez nélkülözhetetlen a vázlatkészítés, és annak megtanulása.
Az átlagosnál több időt fordítunk a gyakorlásra, ismétlésre.
Az olvasási nehézségek miatt a gyerekek nagy része auditív módon képes csak az ismeretek befogadására, ezért a szemléltető eszközök használatát a vizuális képességek szempontjából is fontosnak tartjuk.
Az írási, olvasási és számolási nehézségekkel küzdő gyermekek tanításakor és teljesítményértékelésekor speciális pedagógiai módszereket alkalmazunk.
A videóra, hanglemezre, magnószalagra, vagy kazettára felvett anyagok a csökkent olvasási igényt is pótolják, kiegészítik a tanári közlést. Munkánkat megkönnyítették az írásvetítőkhöz készült fóliák, az előre elkészített feladatsorok, megoldási kulcsok.
Jelentősen növelik munkánk hatékonyságát a játékok, amelyek egy része mozgásos tevékenység. Beépülnek az órai munkába, csökkentik a fáradság érzését, fejlesztik a tanulók mozgáskoordinációját, térérzékelését.
Az egyes osztályok közötti átjárhatóságot az azonos értékelési rendszer biztosítja. A felmérő feladatait az osztály szintjéhez alkalmazkodva állítjuk össze. Az értékelés azonban azonos norma szerint történik. Az értékelésbe beleszámítjuk a választható szorgalmi feladatokat, amelyek többnyire valamilyen alapkészség gyakorlását segítik. A tanulók aktivitása szintén beleszámít az értékelésbe.

Tanulási kudarcnak kitett tanulók felzárkóztatását segítő további programelemek

A gyerekek túlnyomó többségének továbbtanulási esélye, műveltségük várható szintje az általános iskolából kilépve attól függ, hogy a gyermek milyen fejlettségi szinten kezdi meg tanulmányait az első évfolyamon, és a továbbiakban milyen képességekkel, készségekkel, jártasságokkal rendelkezik a tanuláshoz és egyéb ismeretszerzéshez. Ezt legoptimálisabban a kisiskolás korban lehet kialakítani (képességfejlesztés).

Kiemelt területek:

1. anyanyelvi (dyslexia, dysgrafia)

2. matematikai (dyscalculia)

A tanulók képességeinek nehézségei összefügghetnek a különböző értelmi és személyiségi folyamatok problémáival is.


Célkitűzések
Feladatok
Kritériumok
Dysgrafia, dyslexia esetén:
Az írás, olvasás elsajátításának, tanulási zavarainak csökkentése, ha lehet megszüntetése.
Az elmaradások mielőbbi felismerése, korrigálása.
Súlyosabb esetekben speciális szakemberhez kell juttatni a gyerekeket (pszichológus, logopédus, szakorvos, a szakértői bizottság szakemberei stb.)
Diagnosztizálás, okok feltárása (logopédus, pszichológus).
Dysgrafia, dyslexia korrekciója:
A fejlesztő pedagógus terápiás foglalkozásai, mozgásfejlesztés – finommotoros, nagymozgások erősítése,
írástechnikai gyakorlatok (betűelemek, rajzok stb.), betűkapcsolási gyakorlatok, térbeli tájékozódás, kommunikációs képesség fejlesztése, korrekciója.
Logopédiai foglalkozások:
artikulációs gyakorlatok,
akusztikus gyakorlatok (utánzás, térbeli tájékozódás),
összeolvasás, olvasástechnika fejlesztése,
intonáció,
képzeletfejlesztés,
szövegértés fejlesztése.
A gyerekek legyenek tisztában problémáikkal.
Fogadják el az erre irányuló javítást, segítséget
Működjenek együtt mindenkori segítőjükkel, tanáraikkal, szakemberrel.
Legyen az osztályközösség és a család megértő, elfogadó, segítő.

Dyscalculia esetén:
A nehézségeket előidéző okok enyhítése, megszüntetése.
A tünet intenzitásának csökkentése.
A lemaradás korrigálása.
Legyen képes a gyermek a matematikai gondolkodás elsajátítására korosztályának megfelelően.
Diagnosztizálás, a legrövidebb időn belül a korrekció megkezdése. Fejlesztő pedagógus, pszichológus:
korrigáló korrepetálás egyéni foglalkozással (méret, mennyiség, számfogalom kialakítása),
logikus gondolkodás fejlesztése (következtetések, ok–okozat stb.),
a sikertelenség, a kudarcélmény minimálisra csökkentése,
az értéshez szükséges szókincs biztosítása,
megértés gyakoroltatása (elemzés, összehasonlítás),
figyelem korrekciója (memóriafejlesztés),
önkontroll fejlesztése, kialakítása (önértékelés).
A tanuló legyen partnere segítőinek.
Gyakorlásaival önállóan is próbálkozzon problémája megoldásával.
Legyen tisztában lehetőségeivel és képességeivel.
Vállalja a „küzdést”.
TEHETSÉGGONDOZÁS

A tehetség- és a képességek kibontakoztatása szempontjából elsődleges, hogy tanulóink versenyképes, használható, gyakorlatias tudásra tegyenek szert. Mindehhez szükséges az egyéniség, személyiség erőteljesebb fejlesztése. A magasabb szintű gondolkodási képességek erősítése, a természeti és gazdasági jelenségek értelmezése, a probléma megoldási technikák megismertetése, igazi műveltségélményhez juttatás.
Tehetségen azt a velünk született, adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képességeket értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos, vagy több területén az átlagosat túlhaladó teljesítményt tud létrehozni.
A tehetség jellemzői: átlagosnál magasabb intelligencia, magas fokú kreativitás, a következtetés képessége, önálló útkeresés, szorgalom és kitartás, előítéletektől való mentesség, bizonytalanság tolerálása, becsvágy, kockázatvállalás, divergens gondolkodás, folyamatos kommunikáció.

A tehetség kibontakoztatását serkenti:
a megfelelő légkör megteremtése,
a motiváció, a pedagógus ösztönző attitűdje,
a bizalom,
a megfelelő szervezeti strukturáltság,
a játékosság.

A tehetség kibontakoztatását gátolja:
a kreativitás lebecsülése,
a túlzott fegyelem,
a teljesítménykényszer.

A tehetséggondozás az iskolai oktatás egyik lényegi kérdése. Erre kötelez minket a világban elszórtan élő magyar származású tudósok öröksége is.

Legfontosabb feladatunk idejében felfedezni a gyermekek speciális képességeit, s készségeiket az adott iskolatípus adta maximális szintig fejleszteni. Ehhez pedagógusaink rendelkezzenek megfelelő pedagógiai-pszichológiai ismeretekkel.                                                                                         

Forrásaink:   
– óvodai vélemények
– egyéb jelzések (zene, sport stb.)
– pedagógusok megfigyelései
– szülők, környezet véleménye

Módszerek:  
– óvodai látogatás   
– iskolán kívüli elfoglaltságok megismerése
– kötetlen beszélgetések (szülők, edzők stb.)
– pedagógus (osztályfőnök, szaktanár) céltudatos munkája
– adatgyűjtés

A tehetséget fel kell fedezni, alakítani, fejleszteni, ösztönözni kell. Ez a környezet, s ezen belül ez az iskola feladata. Ehhez azonban ismernünk kell a tehetség megnyilvánulási formáit:
1. tudományos tehetség
2. vezetői tehetség
3. pszichomotoros tehetség
4. művészi tehetség

Tudjuk, hogy idejekorán, a szükséges valószínűsséggel bármely társadalmi rétegben született gyermekről megállapíthatjuk a vele született vagy tanult tehetséget. Az esélyegyenlőség csak abban az esetben valósulhat meg, ha a kedvezőtlen helyzetben élő, jó adottságokkal rendelkező gyermekek minél hamarabb hozzájuthatnak adottságaik, képességeik kifejlesztésének a lehetőségeihez. A speciálisan szervezett, céltudatos munkával, speciális gondozással és feltételekkel a kiemelkedő képességek fejleszthetők. Ahányféle emberi adottság és képesség van, annyi fejleszthető tehetséggé, s szinte ahány ember, annyi tehetséges ember is van. A felismert tehetség neveléséhez világosan megfogalmazott célra, mindenre kiterjedő nevelési koncepcióra és következetes, szorgalmas munkára van szükség.

A tehetséggondozás szervezeti formái

A tanítási órán differenciált feladatok biztosítása. Csoportbontásnál fontos a viszonylagos homogenitás, hogy a tehetséges gyermekek a velük versenyképes kortárstanulókkal ismételten összemérhessék képességeiket, erejüket. Megvalósulhat a tantervdúsítás, tananyag gazdagítás. Egyes anyagrészekkel elmélyültebben foglalkozhatnak, gazdagíthatják a követelményrendszert, projektet készíthetnek, gyűjtő- és kutatómunkát végezhetnek.
Emelt óraszámú tantárgyak tanítása
Szakkörök, klubok
Második idegen nyelv
Pályázatok
Képzőművészeti kiállítások
Versenyekre felkészítés (iskolai, kerületi, budapesti, országos)
Vetélkedők
Középiskolai előkészítők
Szaktáborok, sporttáborok, vándortáborok, nyelvi táborok, erdei iskolák

Célok
Feladatok
Kritériumok
Iskolánk célja a tehetséges tanulók korai felismerése, hogy minél hamarabb elkezdhessük fejlesztésüket.
Látogatás az óvodában, illetve az óvónők látogatása az iskolában, az óvónők véleményének kikérése.
Osztályfőnökök, szaktanárok megfigyelései, céltudatos adatgyűjtés.
Iskolán kívüli elfoglaltságok megismerése beszélgetés a szülőkkel, edzőkkel, tanárokkal.
A partnerekkel való permanens kapcsolattartás.


Célunk a felismert tehetség fejlesztése, ösztönzése, kibontakoztatása az önmegvalósítás jegyében.
A szükséges szakmai támogatás biztosítása, melynek eszközei:
tanórai csoportbontás, differenciálás;
érdeklődés alapján szerveződő szakkörök, klubok;
tagozatos, speciális tantervű osztályok létrehozása;
tantervdúsítás;
tanulmányi versenyekre való felkészítés;
középiskolai előkészítő tanfolyamok;
 táborok, erdei iskola.
A szakkörök és klubok sikeres működése.

Tanulmányi versenyeken való sikeres részvétel.

Sikeres felvételi vizsgák (továbbtanulás).

Közösségi produkciókban való sikeres szereplés.

Egyéni produktumok, publikációk, műalkotások létrehozása.

Kiegyensúlyozott, elégedett, sikeres gyerekek
Célunk az esélyegyenlőség biztosítása valamennyi tehetséges gyermek számára társadalmi hovatartozástól függetlenül.
Meg kell próbálnunk kompenzálni a családi és  anyagi háttér hiányosságait.
Pályázatok útján biztosítanunk kell a szükséges anyagi, tárgyi feltételeket azon tehetséges tanulók részére, akik rossz anyagi körülmények között élnek.
Hozzáférhetővé kell tennünk számukra a különböző szakkönyveket, folyóiratokat, feladatgyűjteményeket.
Táborozási hozzájárulások elnyerése, a kerületi önkormányzati stb. pályázatok felhasználásával.


Célunk, hogy a tanulók vállalják tehetségüket és használják fel az érvényesülésükhöz.
Feladatunk a lehetséges helyes utak, lehetőségek minél tágabb körét bemutatni.
A tanulók találják meg a tehetség gyümölcsöztetésének módját.
Tudjuk, hogy a tehetséggondozás csak a család támogatása mellett lehetséges, ezért célunk a családdal való együttműködés.
A családnak tudtára kell adni a felismert tehetséget, a fejlesztés lehetőségét, formáját, helyét.
Folyamatosan informálni kell az aktuális helyzetről, az elért (rész) eredményekről, sikerekről, kudarcokról.
A család lehetőségeihez mérten támogassa mind anyagilag, mind erkölcsileg a gyermek fejlesztését.

A sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcsolatos tevékenységünket a 6. számú melléklet tartalmazza

A szülő, a tanuló, a pedagógus és az intézmény partneri kapcsolattartásának formái

A tanulók és pedagógusok együttműködésnek formáit a személyiségfejlesztéssel kapcsolatos feladataink és eljárásaink között ismertettük.

Miután nevelési filozófiánkban és intézményi céljaink között kiemelkedő szerepet foglal el a szülők gyermekeik nevelésében végzett nehéz és felelősségteljes munkájának segítése és támogatása, iskolánk életében különlegesen nagy gondot fordítunk a velük való kiváló személyes és munkakapcsolat kialakítására.

Ennek kialakítása a gyermek intézménybe történő felvételekor kezdődik. Ekkor mindkét félnek (a szülőnek, ill. az iskola részéről az igazgatónak és a gyermekért előreláthatólag felelősséggel tartozó pedagógusnak) fel kell tennie és el kell döntenie a kérdést, hogy megvan-e a közös gondolkodás: célok és elvek, valamint az együttműködési készség ahhoz, hogy egymás munkájának hatékony kiegészítői legyenek.

A kölcsönös bizalom és jó kapcsolat fenntartásának alapfeltétele a gyakori és lényeget érintő kommunikáció. Ezt több szinten igyekezünk megvalósítani.

Napi szinten állunk kapcsolatban a gyerekek házi füzetének rendszeres ellenőrzése által. Alsóbb osztályokban a pedagógus, felsőbbekben a gyerekek maguk jegyzik fel házi feladataikat egy erre a célra rendszeresített füzetben. Így a szülők állandóan nyomon tudják követni gyermekik haladását, és a füzetben aláírásukkal jelzik elkészültét. Így válik a tanulmányi munka az iskola és a család közös ügyévé. Ez a házi füzet a sürgős információk cseréjének fóruma is.

Igény szerinti gyakorisággal küldünk ki szülői leveleket, amelyekben az időszak aktuális eseményeit, feladatait ismertetjük. A leveleket a gyerekek egy – szintén rendszeresített – borítékban viszik haza, amelynek elolvasását és tudomásulvételét a szülők a borítékon a dátum feltüntetésével aláírásukkal jelzik. Az aláírt borítékok visszakerülnek az osztályfőnökhöz. Ezáltal sok szervezési feladatot meg tudunk oldani, mert a boríték visszaküldésével személyes válaszadásra (igényfelmérés, adat-, és segítségkérés stb. esetén) is lehetőség van.

Szülői értekezleteket évente kétszer, fogadóórákat havonta tartunk.

Törekszünk arra, hogy az osztályfőnökök ne csak az új tanulók családjaiban tegyenek látogatásokat, hanem a későbbiek folyamán is. Az évi két alkalommal megtartott félévi értékelések egyikét megszervezhetjük a tanulók otthonában is. Miután a diák és a pedagógus négyszemközt már megbeszélték és kiértékelték a gyermeknek az elmúlt időszakban tapasztalt előremenetelét valamint a közeljövő feladatait, lehetőségeit, a szülőkkel is megvitatják a fejlődést ill. a közös teendőket. Tapasztalataink szerint az ezekbe az órás-másfél órás beszélgetésekbe fektetett idő és energia bőségesen megtérül úgy a kölcsönös bizalom megerősödése, mint a család (és benne a gyermek) otthoni légkörének, prioritásainak, problémáinak mélyebb, alaposabb megismerése által.

Szükség szerint ezeknél gyakrabban is keressük a szülőket telefon vagy személyes beszélgetés által. Szélsőséges esetben hetente találkozunk, hogy időben értesíthessük egymást a tapasztaltakról. Az eddigi gyakorlat azt tanúsítja, hogy a gyermekeknek nemcsak a külső viselkedésére, de érzelemvilágára is megnyugtató hatással vannak e gyakori értekezések, mert az t bizonyítják számukra, hogy szüleik és tanáraik figyelnek rájuk, tehát ők értékesek és fontosak számukra.

Az iskola és az otthon kapcsolatának mélyülését a kölcsönös segítségét az iskola életének legkülönbözőbb feladataiban, mint pl. javítások, nyári meszelés, nagytakarítás, de különösen nagy örömmel fogadjuk közreműködésüket iskolai előadások tartásában, kirándulások megszervezésében stb. is. Ezek az alkalmak rendkívül emlékezetesek a gyermekek számára, hiszen vagy saját szüleikre lehetnek büszkék, vagy jobban megismerhetik társuk apukáját, anyukáját, akiről esetleg már hallottak is, és a szülők is még inkább magukénak érzik az iskolát.

A személyes jó kapcsolatok kialakításához és megszilárdulásához olyan alkalmakra is szükség van, amikor nem a problémák megbeszélésére, hanem közös kikapcsolódásra, ünneplésre gyűlünk össze. Ez a cél vezetett minket annak a hagyománynak a megteremtésében, hogy minden évszakban közös kirándulásra hívjuk meg a családokat. A közeli, kellemes természeti helyeken tett – főzéssel, sétákkal és játékokkal egybekötött látogatások fizikai felüdülést és mélyülő emberi, baráti kapcsolatokat eredményeznek, ugyanakkor a szülők természetes módon ismerkedhetnek meg – esetleg hallomásból már ismert – más tanulókkal ill. azok szüleivel is. E családi kirándulásokat télen egy-egy délutánra, ősszel és tavasszal egész naposra tervezzük. A tanulmányi kirándulásokon és erdei iskolánkban is ezért fogadjuk örömmel a szülők, nagyszülők részvételét.

Hasonló megfontolásból tartjuk karácsonyi és a tanévzáró bankettjeinket, ezek iskolánk életének fénypontjai. A tanulók és pedagógusok részéről hetekkel előtte megkezdődik a komoly felkészülés: technikaórákon a tanulók lázas buzgalommal készítik szüleiknek, agyszüleiknek szánt karácsonyi ajándékaikat, gyakorolják a fel és levonulást, az előadandó angol és magyar nyelvű énekeket, verseket, színdarabokat, hogy amikor a nagy hallgatóság előtt rájuk kerül a sor, minden szülő és nagyszülő büszkén hallgathassa gyermekét, unokáját. A műsorok összeállításában olyan szempontokat érvényesítünk, mint pl. tartalmilag és megformáltságában értékes, gazdagító művek előadása, lehetőleg minden tanuló szerepeljen, a program egésze változatos, de ne túlságosan hosszú legyen, és az igazgató vagy felkért előadó beszéde rövid, tömör, ugyanakkor tartalmas és sokak érdeklődésére számot tartó legyen. A műsor és az ajándékok átadása után a szülők által készített vagy vásárolt szendvicsek, üdítők, sütemények elfogyasztása közben kiváló alkalom nyílik az ismerkedésre, beszélgetésre és barátkozásra.

Tanulói részvétel az iskolai szervezetben (pedagógus-diák kapcsolat):
A tanulók rendszeres tájékoztatásának rendje és formája:
iskolai faliújságok, melyeken az aktualitásokért DÖK-beosztás szerint osztályok felelnek;
diákgyűlés évente legalább háromszor, melyen az osztályok képviselői, az igazgató, igazgatóhelyettes és a diákönkormányzatot segítő pedagógus van jelen.

Diákönkormányzat:
Külön szervezeti és működési szabályzata van, évenként elkészített külön munkaterv alapján működik.
A diákönkormányzatot segítő tanárt és tanítót a tanulók javaslatának figyelembe vételével a nevelőtestület választja, és az igazgató bízza meg.
A diáktanácsba az egyes osztályok választással delegálják képviselőiket.

A család és az iskola hatékony együttműködése (szülő-pedagógus kapcsolat):
A szülőkkel való kapcsolattartás formái:
fogadóórák az éves munkatervben meghatározottak szerint,
szülői értekezletek az éves munkaterv szerint,
pályaválasztási tájékoztató a 7-8. évfolyamok szülői számára,
tagozatváltás előtti szülői értekezlet (alsó-felső)
családlátogatás az 1. és 5. osztályba kerülő gyerekeknél,
családlátogatás a többi évfolyamon is szükség szerint,
nyílt napok szervezése,
levelezés, telefonkapcsolat,
SZSZ-választmányi megbeszélések (az igazgató és a szülők küldöttei találkoznak szülői értekezletek előtt),
kirándulásokon, ünnepélyeken, rendezvényeken való szülői részvétel.

A szülőkkel való hatékony együttműködés feladatai a pedagógusok számára:
A szülőknek érezniük kell, hogy gyermeküket a pedagógus szereti jó és rossz tulajdonságaival együtt.
A pedagógusnak szakmailag olyan felkészültnek kell lennie, hogy a szülő nevelési problémájának megoldásához tanácsot tudjon adni.
Elsősorban biztató, dicsérő szándékúak legyünk, ne elmarasztalóak!
Ne legyünk csak tantárgy- és osztályzat-centrikusak!
Tapintaton alapuló kölcsönös bizalmat kell egymással kiépíteni.
Mindenkor a partnert kell keresni a szülőben, még akkor is, amikor reménytelennek látszik.
Lehetőleg kerüljük az olyan kéréseket, amelyek anyagi áldozattal járnak!
Legyen jó kapcsolatunk tanítványainkkal, mert ez kedvezően hat a szülőkkel való kapcsolatunkra is!
Ne tegyünk egy szülőről sem elmarasztaló megjegyzést, különösen a gyerekek vagy saját gyereke előtt!
Fontos, hogy a szülőket érzelmileg is megnyerjük az iskola és a nevelés ügyének.
A legfontosabb mind a szülők, mind a pedagógusok részéről a jóindulat, a nyitottság és a befogadás képessége.

A szülők kérdéseiket, véleményüket, javaslataikat szóban vagy írásban egyénileg, illetve választott képviselőik útján közölhetik az iskola igazgatóságával, nevelőtestületével.

A szülői szervezet figyelemmel kíséri a gyermeki, tanulói jogok érvényesülését, a pedagógiai munka eredményességét.
Megállapításairól – szükség szerint – tájékoztatja a nevelőtestületet és a fenntartót.

A gyermekek, tanulók nagyobb csoportját érintő bármely kérdésben tájékoztatást kérhet a nevelési-oktatási intézmény vezetőjétől, az e körbe tartozó ügyek tárgyalásakor képviselője – tanácskozási joggal – részt vehet a nevelőtestület értekezletein.

A szülői közösség a tanulók nagyobb csoportját érintő bármely kérdésben tájékoztatást kérhet az iskola igazgatójától, az e körben tartozó ügyek tárgyalásakor képviselője tanácskozási joggal részt vehet a nevelőtestület értekezletein.
A szülő közösség és az iskolai diákönkormányzat meghatározhatja azt a legnagyobb összeget, amelyet az iskola által szervezett nem ingyenes szolgáltatások körébe tartozó program megvalósításánál nem lehet túllépni.
Tájékoztatjuk a szülőket minden tanév végén azokról a tankönyvekről, tanulmányi segédletekről, taneszközökről, ruházati és más felszerelésekről melyekre a következő tanévben a nevelő és oktató munkában szükség lesz. Tájékoztatjuk továbbá a szülőket az iskolától kölcsönözhető tankönyvekről, taneszközökről és más felszerelésekről, valamint arról is, hogy az iskola milyen segítséget tud nyújtani a szülői kiadások csökkentéséhez.

A tanulmányok alatti vizsga és az alkalmassági vizsga szabályai

A tanulmányok alatti vizsgák (a továbbiakban: vizsga) a következők:
a) javítóvizsga
b) osztályozó vizsga
c) különbözeti vizsga
d) pótló vizsga

A tanulmányok alatti vizsgákkal kapcsolatos intézményi eljárásrend
A vizsgát a tanév helyi rendjében meghatározott időszakban (vizsgaidőszak) lehet tenni, azzal, hogy az igazgató ettől eltérő időpontot is kijelölhet.
A vizsga időpontjait az igazgató jelöli ki, melyet a helyben szokásos módon valamint az intézmény honlapján közzétesz.
A vizsga időpontjáról (év, hónap, nap, óra, pec) és helyszínéről (cím, épület, terem száma) a vizsgázó, illetőleg a kiskorú tanuló esetén a szülő (gondviselő) minimum a vizsga kezdete előtt 10 nappal tértivevényes postai értesítést kap
Egy vizsgaidőszakban legfeljebb két évfolyam tananyagából tehető vizsga. Három évfolyam anyagából csak rendkívül indokolt esetben igazgatói engedéllyel lehet vizsgázni.
Az osztályozó vizsga kérelemre történő letételét az igazgató engedélyezi. Az osztályozó vizsgára való jelentkezés az iskola titkárságán elérhető formanyomtatványon történik, az igazgató által meghatározottak és kihirdetettek szerint. A jelentkezési lapot a tanuló, valamint kiskorú tanuló esetében a gondviselő is aláírja). Az osztályozó vizsga napján a tanuló mentesül a tanórák látogatásának kötelezettsége alól.
A vizsga követelményeit az iskola helyi tantárgyi tantervében foglaltak határozzák meg. A vizsga részletes követelményeiről a tanuló a vizsga előtt legalább 6 héttel írásbeli tájékoztatást kap. A tantervi követelmények az iskola honlapján folyamatosan megtekinthetők
A vizsgakötelezettség a tanulónak az évfolyam követelményeiben megállapított valamennyi tantárgyra vonatkozhat. Ez alól felmentést csak a szakértői bizottság szakvéleményében foglaltak alapján, az igazgató adhat engedélyt.

Vizsgaforma, vizsgarészek
szóbeli vizsga
írásbeli vizsga

A tanulmányok alatti vizsgák különös – eljárási - szabályai
1. Az írásbeli vizsga időtartama – a szakvélemény alapján ettől eltérést lehetővé tevő esetek kivételével – tantárgyanként és évfolyamonként 45 perc, magyar nyelv és irodalom tantárgyból 60 perc.
2. Egy napon legfeljebb két írásbeli vizsgát lehet tenni.
3. A szóbeli vizsgát az iskola szakos tanáraiból az igazgató által kijelölt vizsgabizottság előtt kell megtartani. A vizsgabizottság kérdező tanára lehetőleg az a tanár legyen, aki a tanulót előzőleg tanította.
4. Az elnöki teendőket az igazgató vagy a megbízottja látja el.
5. A vizsgán az elnökön és a kérdező tanáron kívül még egy vizsgabizottsági tagnak jelen kell lennie.
6. A tanulónak az írásbeli vizsgán kihúzott tétel (ami több feladatból állhat) kidolgozására legalább 20 percet kell biztosítani, kivéve a 1. pontban tett kivételt.
7. A szóbeli feleletek maximális időtartama 15 perc. Ha a tanuló a feladatát nem tudja megoldani, teljes tájékozatlanságot, árul el az elnök egy alkalommal póttételt húzathat vele. Erre is 20 perc a felkészülési idő, valamint 15 perc a felelet időtartama.
8. A vizsgázó osztályzatát a két felelet százalékos átlaga alapján kell megállapítani.
9. Azt a vizsgázót, aki akár az írásbeli, akár a szóbeli vizsgán figyelmeztetés ellenére meg nem megengedett eszközt használ, az igazgató a vizsga folytatásától eltilthatja, a vizsgaeredménye: elégtelen. Az indokolatlanul félbehagyott vizsgát úgy kell tekinteni, mint ami nem sikerült. Az önhibán kívüli; indokolt vizsgamegszakítás esetén módot kell adni, annak megismétlésére.
10. A vizsga a vizsgázó számára díjtalan
11. A szabályosan megtartott vizsga nem ismételhető meg.
12. A vizsgáról jegyzőkönyv készül az elnök és a tagok aláírásával, melyet az iskola irattárában a jogszabályban meghatározott ideig kell őrizni.
13. A jegyzőkönyv vezetéséért és hitelességéért a vizsgabizottság elnöke felel.
14. A jegyzőkönyvben minden vizsgázót külön jegyzőkönyv nyomtatványon kell jegyezni.
15. A jegyzőkönyv melléklete a vizsgázó írásbeli dolgozata és feladatlapja, valamint a diák szóbeli felkészülés alatti jegyzetei. Az írásbeli feladatlapot és jegyzetelés (vázlatkészítés) céljára kapott papírlapot az iskola körbélyegzőjével el kell látni. A tanuló és a szülő kérésre, egyeztetett időpontban a vizsgaelnök jelenlétében a vizsgadokumentumokba betekinthet, írásos megjegyzést fűzhet az értékeléshez, melyet jegyzőkönyvbe kell venni.
16. Az írásbeli dolgozatot a szaktanár piros tollal javítja, a hibák megjelölésével értékeli és aláírásával látja el. A javítás téves bejegyzéseit látható módon szignálva kell eszközölni.
17. A vizsga eredményét a törzslapba és a bizonyítványba a jogszabályban meghatározott záradékokkal be kell vezetni.
18. Az vizsgaeredmény kihirdetésének legkésőbb a vizsgát, több vizsga esetén a legutóbb teljesített vizsgát követő második munkanapon meg kell történnie.

A felvétel és átvétel helyi szabályai

A tanulói jogviszony keletkezése; Felvétel, átvétel feltételei és eljárásrendje
A tanulói jogviszony keletkezésének irányelveit a Knt.50.§-a határozza meg. Legfontosabb elvei:

1. A szülők szabadon választhatnak gyermekük számára vallási, világnézeti, képzési igényeik alapján iskolát, oktatási intézményt.
2. Iskolánknak nem állami intzémény lévén kötelező körzete nincs. Így bármely körzetből vehet fel tanulót.
3. Az intézmény elsősorban a szekszárdi lakhellyel, tartózkodási hellyel rendelkező gyermekeket veszi fel.

4. Ha a szülő kéri a tárgyév június 1-je és december 31. között tankötelessé váló gyermeke felvételét, indokolt esetben a nevelési tanácsadó szakvéleménye alapján az iskola igazgatója dönt.


5. Az 1. évfolyamra történő beiratkozás a KLIK ill. a Tankerület igazgatója által kiírt időpontban történik. Az 1. osztályba való beiratkozáshoz az alábbi dokumentumok szükségesek:
A gyermek személyének azonosítására alkalmas igazolvány (lakcímkártya)
A gyermek születési anyakönyvi kivonata.
Az iskolaérettséget igazoló óvodai szakvélemény.
Orvosi igazolás
Nevelési Tanácsadó/Tanulási Képességet Vizsgáló Bizottság szakvéleménye – ha rendelkeznek ilyennel
Áttelepülés esetén a születési anyakönyvi kivonat magyar nyelvű fordítása és a szülők letelepedési engedélye.
A szülő személyi igazolványa, lakcímkártyája
A tárgyév június 1-jéig és december 31-ig iskolakötelessé váló gyermek iskolaérettségét bizonyító nevelési tanácsadói határozat.

6. A tanuló az iskolával - a beíratás napjától - tanulói jogviszonyban áll. A tanulói jogok gyakorlása az első tanév megkezdésekor jön létre.

Felvétel, átvétel ill. ezek elutasításának rendje
Átiratkozás másik iskolából
A tanuló bizonyítvánnyal igazolja, hogy az előző évfolyamot eredményesen elvégezte.
Ha a tanköteles korú tanuló jogviszonyát a szülő meg akarja változtatni, ezt személyesen kell kezdeményezni az általa választott intézmény igazgatójánál. Amennyiben a gyereket felvették (átvették), a korábbi intézményben tanulói jogviszonya megszűnt. Erről a fogadó intézmény vezetője írásban (formanyomtatványon) értesíti a korábbi intézmény vezetőjét.

A tanulói jogviszony megszűnésének szabályai

A tanuló az iskolával a beiratkozás napjától tanulói jogviszonyban áll, jelenlétével a jogviszony létrehozását, ill. folytonosságát jelzi.
Felmentést a mindennapi iskolába járás alól az iskola igazgatója adhat a szülő kérésére vagy szakorvosi, szakértői vélemény alapján.
A tanuló magántanulóként is tanulói jogviszonyban áll, s megilletik mindazok a jogok, melyek a rendszeresen iskolába járó tanulókat.

A tanulói jogviszony megszűnik:
Az átvétel napján, ha a tanuló más iskolában folytatja tanulmányait.
A 8. évfolyam elvégzéséről szóló bizonyítvány kiállításának napján.
A tankötelezettség (16. év) utolsó éve szorgalmi idejének utolsó napján.

Ha a tanuló a kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi, fegyelmi eljárás alapján, írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthető. Ennek fokozatait a helyi tanterv „A tanuló értékelése” c. fejezet tartalmazza.




Az elsősegély-nyújtási alapismeretek elsajátításával kapcsolatos iskolai terv

Az elsősegély azonnali segítségnyújtás vagy beavatkozás, amelyet a sérült kap valamely sérülésére vagy hirtelen egészségkárosodása miatt, a mentők, orvos vagy más személy megérkezése előtt.

Az elsősegélynyújtás képessége tudáson, begyakorláson és tapasztalaton alapul.

Egy elsősegély tanfolyam nagyban növeli az önbizalmat és cselekvőképességet. Az ott kapott alapos felkészítés segít uralkodni az érzelmek, és sok nehéz helyzeten átsegít. Az iskolai balesetek számának utóbbi időben való növekedése, valamint a szakszerű ellátása a sérülteknek, megkívánja, hogy az iskolai oktatásban nagyobb hangsúlyt kapjon az elsősegélynyújtás. Lehetőség van egészségtan-, osztályfőnöki-, biológia-, órákon, szakkörökön az ismeretek elsajátítására.

Jó alkalmat teremtenek az iskolai egészségnapok nagyszámú tanulócsoport előtti szemléltető elsősegélynyújtó ismeretanyag bemutatására.

Minden osztály számára fontos, hogy az iskola megfelelő számú elsősegélynyújtó ládával rendelkezzen, melyet nemcsak a mindennapok, de a kirándulások, és egyéb rendezvények (pl. hulladékgyűjtés során) alkalmával is tudnak használni.

1. Az elsősegély-nyújtási alapismeretek elsajátításának célja, hogy a tanulók
ismerjék meg az elsősegélynyújtás fogalmát;
ismerjék meg az élettannal, anatómiával kapcsolatos legfontosabb alapfogalmakat;
ismerjék fel a vészhelyzeteket;
tudják a leggyakrabban előforduló sérülések élettani hátterét, várható következményeit;
sajátítsák el a legalapvetőbb elsősegély-nyújtási módokat;
ismerkedjenek meg a mentőszolgálat felépítésével és működésével;
sajátítsák el, mikor és hogyan kell mentőt hívni.

2. Az elsősegély-nyújtási alapismeretek elsajátításával kapcsolatos kiemelt feladatok:
a tanulók korszerű ismeretekkel és az azok gyakorlásához szükséges készségekkel és jártasságokkal rendelkezzenek elsősegély-nyújtási alapismeretek területén;
a tanulóknak bemutatjuk és gyakoroltatjuk velük elsősegélynyújtás alapismereteit;
a tanulók az életkoruknak megfelelő szinten - tanórai és a tanórán kívüli (egyéb) foglalkozások keretében – foglalkoznak az elsősegélynyújtással kapcsolatos legfontosabb alapismeretekkel.

3. Az elsősegély-nyújtási alapismeretek elsajátításával kapcsolatos feladatok megvalósításának elősegítése érdekében:
az iskola kapcsolatot épít ki az Országos Mentőszolgálattal, Magyar Ifjúsági Vöröskereszttel és az Ifjúsági Elsősegélynyújtók Országos Egyesületével;
tanulóink bekapcsolódnak az elsősegély-nyújtással kapcsolatos iskolán kívüli vetélkedőkbe;
támogatjuk a pedagógusok elsősegély-nyújtási ismeretekkel foglalkozó továbbképzésekre való jelentkezését.

4. Az elsősegély-nyújtási alapismeretek elsajátítását elsősorban a következő tevékenységformák szolgálják:
a helyi tantervben szereplő tantárgyak tananyagaihoz kapcsolódó alábbi ismeretek:

TANTÁRGY
ELSŐSEGÉLY–NYÚJTÁSI ALAPISMERETEK
Biológia
rovarcsípések
légúti akadály
artériás és ütőeres vérzés
komplex újraélesztés
Kémia
mérgezések
vegyszer okozta sérülések
savmarás
égési sérülések
forrázás
szénmonoxid mérgezés
Fizika
égési sérülések
forrázás
testnevelés
magasból esés

az ötödik – nyolcadik évfolyamon az osztályfőnöki órák tanóráin feldolgozott elsősegély-nyújtási ismeretek: teendők közlekedési baleset esetén, segítségnyújtás baleseteknél; a mentőszolgálat felépítése és működése; a mentők hívásának helyes módja; valamint az iskolai egészségügyi szolgálat (iskolaorvos, védőnő) segítségének igénybe vétele az ötödik – nyolcadik évfolyamon egy-egy osztályfőnöki óra megtartásában az elsősegély-nyújtási alapismeretekkel kapcsolatosan.

5. Az egészségnevelést szolgáló egyéb (tanórán kívüli) foglalkozások:
szakkörök (Ifjúsági Vöröskereszt, elsősegély-nyújtó);
minden évben egy alkalommal elsősegély-nyújtási bemutatót szervezünk a tanulóknak az Országos Mentőszolgálat, a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt vagy az Ifjúsági Elsősegélynyújtók Országos Egyesületének bevonásával;
évente egy egészségvédelemmel, helyes táplálkozással, elsősegélynyújtással foglalkozó projektnap (témanap) szervezése az alsó és a felső tagozatos tanulók számára.